1845-ben született, és a minoriták Szent Miklós-templomában tartották keresztvíz alá, hiszen a muzsikus cigányok Felsővároson laktak a templom körüli utcákban. Ignác az édesapjától kapta az első hegedűleckéket, és már nyolcévesen nem mindennapi zenei tehetségnek számított. Apja beíratta a pécsi püspöki zeneiskolába, majd a bécsi konzervatóriumba. Szegedi és pesti muzsikusok segítették a hangversenyeik bevételével az ifjabb Erdélyi Ignác tanulmányait. Az ifjú muzsikus az 1870-es évek második felében már ismert és tehetős ember volt. Előkelő háza és többezer kötetes könyvtára és kottatára volt. Beszélt angolul, franciául, németül és szerbül. Jó ismerője volt mind a magyar, mind a külföldi irodalomnak, Robert Burns skót költő verseit és a csillagászatot népszerűsítő francia Camille Flammariont eredetiben olvasta. Tanulásra buzdította és maga is tanította a cigányokat.
Erdélyi Náci a népszerű szegedi szőke cigány, akinek a muzsikáját ismerte az egész magyar világ, sőt még ezen kívül is néhány tartomány. Bandájával, amely a legjobban szervezettek egyike volt, eljárt a világ nagy metropolisaiba, Párisba, Berlinbe, Konstantinápolyba, New-Yorkba. Erdélyi Náci nem volt közönséges cigány, már a formája is elütött a többitől. Valamennyi cigány haja fekete volt, mint az éjszaka, míg ellenben ő szőke volt, akár egy svéd tenorista. A megjelenésében sem volt semmi cigányos. Úri módon, disztingváltan öltözködött, maga is műveit ember lévén, fesztelenül, értelmesen társalgott, s a szegedi úri társaság úgyszólván egészen „bevette“ körébe. Egy szegedi előkelő család szép lányát vezette oltárhoz, de persze mindenféle veszedelmek, szöktetés, apai átok és szenzáció közt. Feleségével boldog családi életet élt s az úri család is megbékült később vele, kivált mikor Nácit megválasztották a szegedi zeneiskola professzorának. Cigány-prímás és professzor. Ez elég különösen hangzik, de Szegeden senki sem talált megütközni valót benne, mert Náci nemcsak jeles cigány, de kiválóan képzett zenész volt. Délelőtt tanított az iskolában, este a banda élére állt és muzsikált a mulatóknak, délután pedig dominózott és billiárdozott a szenátorokkal és egyéb primipilus személyekkel a kávéházban. Náci már régebben asztmában szenvedett, melyhez az utóbbi időben igen gyötrelmes orrbaj járult. Cigánykörökben azt beszélték, hogy legutolsó new-yorki kiruccanásuk alkalmával nagy ribillió ütött ki a bandában a Nácinak valamelyik markos zenésztársa egy ökölcsapással összetörte az orrát, ebből származott a baj. Több ízben alávetette magát operációnak, de állapota nem igen javult. 1893-ban betegsége olyannyira fokozódott, hogy elkeseredésében szíven lőtte magát.
Forrás:
https://szeged.hu/cikk/nem-elhettek-muzsikaszo-nelkul-ketszaz-eve-szuletett-idosebb-erdelyi-ignac-szegedi-ciganyprimas
Budapesti Hírlap, 1893. július
Budapesti Hírlap, 1910. március