Pozsár Endre 1856. február 24-én született Vácon. Amikor iskoláit megkezdte, még nem létezett általános tankötelezettség, csak szülei kívánhatták, hogy tanult ember legyen. 18 és fél évesen segítségkérő levelet írt a váci püspöknek. Pozsár Endre azt írta, hogy négy kisgyermeket nevelő szegény szülei saját erőjükből képtelenek őt tovább taníttatni és pártfogói sincsenek, ezért legyen iskolai tanulmányaiban a segítségére. A püspök segített, így 1876. május 29-én érettségizett a budapesti piaristáknál. Az ifjú papi pályát választotta és a váci papi szemináriumba jelentkezett. Három év után 1879. Július 27-én szentelték pappá Vácott. Nagy közönség töltötte be a templomot, s ott voltak a szülők is. Mise után Victerkanonoknál ebéd volt, aki áldomásában kiemelte az egyház ama személyválogatást nem ismerő anyai szeretetét, mellyel kivétel nélkül mindenkit a keblére ölel. Endre a későbbiekben Káplán Bujákon (három ízben is) Bagon, Romhányban, Kunszentmiklóson, Újkécskén, Csépán, Csongrádon, Kiskunmajsán, Dorozsmán, Túrán, Hatvanban. 1891-ben Kállón rövid ideig ideiglenes adminisztrátor, majd káplán Kiskunfélegyházán, Cegléden, Hódmezővásárhelyen. 1897-től Szentlőrinckátán adminisztrátor, majd 1901-től plébános és az is marad 1928-ig, amikor nyugdíjba vonul. Endre segítségével szerkesztette József főherceg a híres cigányszótárt, amely egytelen a maga nemében. Ugyancsak ő segített a József főhercegnek abban a kedvenc törekvésében is, hogy a cigányokat állandó lakhelyhez juttassa. Jókai Mór érdeklődését is megragadta Pozsár Endre érdekes személye s róla mintázta egyik regényének legmegkapóbb alakját.
Forrás:
Ellenőr, 1879. július
Magyarország és a Nagyvilág, 1879
Vásárhelyi Friss Ujság, 1930. április-június
Amerikai Magyar Népszava, 1930. május
Magyar Nemzet, 2011. február