Erdélyi Kálmán

Erdélyi Kálmán szegedi első zenekarvezető, a híres Erdélyi Náczi testvéröcscse, 1860-ban született Szegeden. Mint utolsó sarja a hírneves Erdélyi cigánycsaládnak, gondos neveltetésben részesült, s szülei nem is a zenészi pályára szánták. De midőn bátyját, Náczit, a városi zenede tanárává választották, abbahagyta tanulmányait, átvette bátyja bandáját és mint kitűnő prim-hegedüs a szegedi városi színházhoz szerződött. 1879-ben, midőn a Tisza Szegedet elöntötte, bátyjával együtt beutazta Európa nagyobb városait, s azután még ugyanazon évben kimentek Amerikába, hol négy éven keresztül az Éden-múzeumban játszottak. NewYorkban, Vanderbilt vasút-király estélyén Erdélyi Kálmán oly művészileg játszott, hogy a nabob gazdagon megjutalmazta őt. 1883-ban Erdélyi Náczi meghűlés folytán erősen megbetegedett New-Yorkban, ezért hazatértek és itt Kálmán végleg átvette a bátyja zenekarának vezetését. Még ugyanezen évben, midőn a király meglátogatta az újonnan felépült Szegedet, őt is az a kitüntetés érte, hogy a király előtt játszhatott. 1885-ben újra körútra indult. Bejárta Németotszágot és Csehországot, Königrätzben megtörtént vele, hogy a városi tanács nem akarta megengedni, hogy nyilvánosan hangversenyezzen. Kálmán nagyon sértve érezte magát és csak az a kérése volt a városi tanácshoz, hogy engedjék meg a próbamuzsikálást. Ez megtörtént a város előjárósága előtt, és a zenekar oly nagy tetszést aratott, hogy 8 napig ott tartották őket. Erdélyi körutat tett ezután Németországban. Az ezredéves kiállítás megnyitása után érdekes epizód játszódott le a szegedi halászcsárdában, a melynek önkéntelen szemtanúja Erdélyi Kálmán bandája volt. Ugyanis József király herceg, fiával, Ágost főherceggel és ennek nejével, Auguszta hercegasszonnyal fáradtan tértek be egyik este a csárdába. Amint Erdélyi ezt meglátta, rögtön letette a vonót s a főherceghez ment, meghajtotta magát és engedelmet kért, miután a király hercegnek családi gyásza van, hogy szabad-e játszania. József főherceg ezt megengedte és egyúttal három nótát parancsolt, úgymint: „Ég a kunyhó ropog a nád“, „Jegenyefa tetejében“ és „Repülj fecském“, amelyeket Erdélyi ritka szép érzéssel és nagy hatással, méltóan az egykori híres szegedi cigánykirály bandájához, Erdélyi Nácziéhoz játszott el. A legmagyarabb királyi herceg a nóta meghallgatása után gazdagon megajándékozta a derék szegedi zenészeket.

Forrás:

Czigányzenészek Albuma, Markó Miklós