Cigányság letelepedése Magyarországon

Egyes feljegyzések szerint Zsigmond király 1419-ben adta meg az első letelepedési engedélyt egy cigány család számára, akik évekig tartó hányattatás után Spanyolországból menekültek Magyarországba. Sajnos ez az okmány, amely kultúrtörténeti szempontból felbecsülhetetlen értéket jelentene, elveszett, így nem tudjuk azt sem, hogy mi volt a neve az első Magyarországon megtelepedett cigányoknak. Annyit azonban már határozottan tudunk, hogy a következő évben 1420-ban a nemesi udvarházak tele voltak cigányzenészekkel. Ez a furcsa, tarka örmény eredetű népség főleg zeneszerszámainak köszönheti, hogy az udvarházakban megkedvelték őket, sőt lassan a nemesi kúriák versengtek egy-egy cigány család megszerzéséért. Körülbelül olyasféle szerepet töltöttek be a nagyobb nemesi kúriákon, mint a bohócok vagy még inkább íródeákok a fejedelmek udvarában. Művelődéstörténeti szempontból nagyon érdekes, hogy az első cigány muzsikusok milyen hangszerekkel zenéltek. Volt természetesen hegedűjük, de ötszáz évvel korábban nem a hegedűé volt a vezérszólam a cigánymuzsikában. Egy sípszerű zeneszerszámot használtak, amely a ma tárogató ősének tekinthető. A harmadik hangszer, amely nagyon népszerű lett, egy lábnélküli cimbalom, amelyet karjukra fektettek és egy kézzel verték ki rajta a dallamot. Ezek a szokatlan, bánatos melódiák nagyon hatottak a nemesi udvarházak lakóira és lassan-lassan a köznép is átvette a cigánymuzsika divatját. Ott találjuk őket a nemzet minden örömében, bánatában, s hangszereikkel mindig kifejezést adnak a nemzet hangulatának. Ha elejétől kezdve figyelemmel kisérjük a magyar cigány társadalom sorsát, azt tapasztaljuk, hogy a letelepedést követő évszázadokban még mindig csak megtűrt nép volt Magyarországon. A szabadságharc leveretése után a Bach korszakban a magyar nemesség, de a köznép is a cigánymuzsikában látta az ellenállás egyetlen megnyilvánulását. Minden nyomtatvány a cenzúra kezein ment át, a betű halálra volt ítélve. De a cigány ott húzta a magyar nótákat a kocsmákban, nemesi kúriák tornácain és belecsepegtette a lelkekbe a jobb jövő reményét és vigaszát.

Forrás:
Amerikai Magyar Népszava, 1937. április