Budai János, szegedi cimbalmos, 1859-ben született Szentesen. Apja István, a cimbalmosok nesztora, aki István nádor udvari zenekarának országos hírű cimbalmosa volt és egy egész cimbalom-játszó nemzedéket nevelt fel. Jánoson már 10 éves korában meglátszott apja rendkívüli tehetség, kitartása, akaratereje révén nagy művésszé fejlődött. 18 éves korában, mint szóló-játékos bejárta Európa összes államát, mindenütt dicsőséget szerezve a magyar zenének. Majd Amerikába hajózott át, hol teljes két évet töltött s így nagy része van abban, hogy a cimbalom, mint népszerű hangszer elterjedt az új világban. Pompás játékával valósággal meghódította az amerikai nábobokat, akik megpróbálták ott tartóztatni őt, de Budait haza hozta a honvágy. Hazatérvén Erdélyi Kálmán zenekaránál játszott Szegeden. Budai tehetséges zeneszerző is volt, azonban dalai szerénysége miatt nem láttak napvilágot. A kitűnő zenészt puritán jelleméért tagtársai valóságos testvéri szeretettel bálványozták, mint zenészt, de úgyis mint embert a zenekar tengelyét képezte.
Forrás:
Czigányzenészek Albuma, Markó Miklós