1861. november 13-án születtet a Monor melletti Úri községben. Az első szülött Béla örökölte édesapja nagy tehetségét. Berkes Lajos az édesapa híres prímás volt, akitől nagyon sokat tanult. Gyerekkorábban már az Országos Kaszinóban, a Nemzeti Kaszinóban, a Park Klubban is játszott. Tizenhárom esztendős volt, amikor Bécsben egy udvari bálon játszott a király előtt, ami után Erzsébet királyné megcirógatta a kis Berkes göndör haját. Még sokáig muzsikált együtt az édesapjával. 1878-ban a Párizsi világkiállításra meghívást kapott Berkes Lajos és bandája, velük tartott fia is. Édesapja délelőtt muzsikált, Béla pedig délután és este. Egy nap táviratot kapott Pestről az édesapja, hogy a felesége haldoklik. Fiával nem tudatta a hírt, megbízta, hogy irányítsa a bandát nélküle. Béla átvette a munkát az apjától ekkor lett a „banda” vezetője. Berkes emberei olyan zenészek voltak, akik nemcsak a hegedűt kezelték mesteri módon, hanem a zongorán is kitűnően játszottak. A cimbalmos, a csellós, a nagybőgős, meg a hegedűsök is úgy zongoráztak, mintha az lett volna a mesterségük. Nem a régimódi hallás után dolgozó zenészek voltak a Berkes Béla Bandája, hanem zeneileg a legműveltebbek egytől – egyig, hiszen a magasabb zeneismeretekben is jártasok voltak. Mig cigányok többsége, akik kotta nélkül játszottak, kotta nélkül is tanulták meg a dalokat. Az egyik elzongorázta az új nótákat és ők csak pengették a húrokat közben, majd másodszor már úgy muzsikálták a soha nem halott dalokat, mintha egész életükben az játszották volna. 1880-ban már Londonban muzsikált Berkes Béla a Hotel Savoyban és a Ceciliben. A budapesti főnemeség után a lordok kedvence lett és gyakorta vendége volt a walesi herceg is. Hívta őket Rockefeller Amerikába is, de nem mentek. Ott voltak azonban az Umbertó olasz király ezüstmenyegzőjén, aki a nagykövetség útján hívtak őket oda s négy napig zenéltek Rómában. Elkerületek Pétervárra is, ahol legelőször Vladimír nagyherceg hallgatta őket, de aztán egymás után játszottak valamennyi nagyhercegnek. A „vén cigány” már csak üldögélt a Rákóczi-úti kávéházban, nézte, hogy nőnek fel az új cigánygenerációk, hallgatta, amint fia és unokája elhúzzák a régi magyar nótákat. Egy magyar író azt mondta róla: „királyok cigánya, cigányok királya”
Zene:
Gramofon Online / Kopogós a csizmám
Gramofon Online / Részlet a „Nyugat lánya” c. operából
Gramofon Online / Ne töltsetek poharamba, nem iszom / Sáros lett a csizmám este
Gramofon Online / Lassú csárdás
Forrás:
Amerikai Magyar Népszava, 1927. június
Budapesti Hírlap, 1910. március