Újságíró, szociológus, szociálpolitikus, író, költő, műfordító, képíró
Újkígyóson, Békés megyében születtem 1952. január 25-én egy munkás cigány család gyermekeként. Huszonhárman voltunk testvérek, de csak tizenegyen értük meg a felnőttkort, mára ebből már csak öten élünk!
Általános iskoláim után beiratkoztam a Medgyesegyházi Gimnáziumba, majd 1968 márciusában felköltöztem Budapestre, mert megszületett legelső házasságomból az első gyermekem, akiért felelősséggel tartoztam. A Zrínyi nyomdában laboráns, majd a Marha-vágóhídon hegesztőként dolgoztam 1973-ig, és ez idő alatt fejeztem be a gimnáziumot, és leérettségiztem. 1974-ben a XX. ker. Állami Biztosítónál üzletkötő lettem. 1975-ben katonai szolgálatot teljesítettem. 1977-ben a Lapkiadó Vállalathoz kerültem, mint munkáslevelező.
1979-ben beadtam három írásomat a MUOSZ által meghirdetett tehetségkutató pályázatra és szerencsére meg is nyertem azt. A díj által felvételt nyertem 1980-ban a MUOSZ Újságíró Főiskolára. Ezt megelőzően a ROM SOM cigány Klub irodalmi vezetőjeként tevékenykedtem 1972-ben, majd 1979-ben a MÉMOSZ Építők Művelődési Házában a Cigány Klub vezetője voltam. Az Újságíró Főiskolát 1981-ben eredményesen elvégeztem – államvizsgáztam művelődéspolitikai szakon. Ekkorra már majdhogynem valamennyi létező üzemi lapnál dolgoztam, mondhatnám bedolgoztam magam az újságírói szakmába.
Az 1986-ban alakuló Cigány Kulturális Szövetség elnökségi tagjaként engem nevezett ki a Tájékoztatási Hivatal a ROMANO NYEVIPE, az első Cigány Újság felelős szerkesztőjének. Már felelős szerkesztőként felvételiztem az ELTE bölcsész karára, ahol 1990-ben eredményesen államvizsgáztam szociológia-szociálpolitika szakon.Mindezek mellett még két lapot szerkesztettem az Előszót és az Élőszót (1989-91)
1992-ben, amikor megszűnt a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, több száz újságíró és szerkesztőkollégával együtt egyik napról a másikra munkahely nélkül maradtunk, azóta szabadúszóként dolgoztam. Sok írásom jelent meg a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, publikáltam a Demokratában, az MMA–folyóiratának felkérésére, Balázs Jánosról írtam tanulmányt, és még sorolhatnám.
2002-től, minden évben a Költészet Napja tiszteletére Országos Vers- és Prózamondó Versenyt rendeztünk. 2020-ban kerül sor a XVIII-ra, de kivételesen a Koronavírus miatt októberben kerül megrendezésre.
2008-ban megalapítottuk a Cigány Írószövetség és Nemzeti (köz) Művelődési Társaságot, melynek megalakulása óta elnöke vagyok.
2009 novemberében diagnosztizálták nálam az orrüregi rákot. Istennek hála, valamint Kásler Miklós professzor úrnak és csapatának, a gyógyulás útján járok!
2017-ben sikerült beváltanom Istennek tett ígéretemet, miszerint, ha a szervezetemet megtámadó rákból felépülök, akkor létrehozom a „Tanoda és Akadémiát”, mely a Cigány Írószövetség égisze alatt működik, ahol, amíg az egészségem engedi, ingyen tanítom a gyerekeket „nem középiskolás fokon”! A rendhagyó órákon Konfucius, Buddha és Szókratész tanításain keresztül a fiatalokat a ma foglalkoztató kérdésekről beszélgetünk. UTAZÓ TANODA-ként is járom az országot Békéstől Zala megyéig Általános-, és Középiskolák diákjainak tartok Rendhagyó Irodalomórákat.
A DIKHES-LÁTOD c. folyóiratunkban időről-időre beszámolunk az Írószövetségünk legfontosabb eseményeiről.
Az első önálló kötetem 1987-ben a Magvető kiadásában jelent meg Agave címmel. Azóta szinte minden évben új kötettel-kötetekkel jelentkeztem. 2019-ben 5 könyvem látott napvilágot 3 verses és 2 novelláskötetem.
2016 óta festek. Most dolgozom a 125. festményemen. Már több önálló kiállításom is volt, többek között a Vigadóban, a Magyar Írók szövetségében, az Országos Idegennyelvű Könyvtárban.
Kitüntetések: Kisebbségekért-díj 2010.
Piramis-díj 2012.
Aranytollas újságíró 2015.
Magyar Arany Érdemkereszt 2015.
Művészeti Életpálya Elismerés 2018, 2019
Ruva Pál Sándor
Mindenért valamit
Gyertyákat gyújtok- mantrázok
kinyitom a lelkemet – imádkozom…
hallom megnyílik az ég
villámlik mennydörög zúdul az eső…
egy taps után megszűnik a földi szolgáltatás
csak az ég beszél tovább…
imáim végén becsukom szívem zsalugáterét
de a Teremtő dörgedelmesen
csak mondja a magáét tovább..
kardjával lesújt szitkot szór reánk
hangosan mondom hogy mindenki hallja
nem értitek meddig kiabáljam
a Földet csak kölcsönbe adtam
fuldoklik szenved jajgat
mindhiába küldöm a jeleket garmadával
Ebolát – AIDS-et – vírust a koronást
tűzzel árral földindulással rázom
a Földet egyre- másra
pusztít a dögvész de mindhiába…
még hogy küldjek bárkát
kikért …?
küldtem én hajdanán
de csak pocsékoljátok a hitemet
ostobán..!
határoztam – kipróbáltam
de mivel csak pusztul a Föld tovább…
csak azt mentem magamhoz igazán
aki a Földet akár élete árán is
megvédi mint Anyám
*
Ruva Pál Sándor
Miért halt meg a NAP
Nekem senki ne merje megmondani
hogy el kell fogadni a sors
ránk szabott szegénységét
mert Isten egyenlőnek teremtett
ezért nem hiszem el
hogy elfogadható egy gyermek számára
a maró éhség
az éjszaka fagyos ölelgetése
a szalmába hugyozás dohos szaga
vagy mezítláb a jégen
szélesvásznú szagos realizmusa
ülünk a szobányi hidegben
már hónapok óta elmenekült
a kemencénkből a NYÁR
Anyám harminc éve haldoklik
hagyatéka az örökölt bűn öröme
a cigaretta füst
amit félve nyel Sószék óta
körbenéz akár az őz
a szerelmes szó álmaiban
görcsös szívbajt ád neki
szájában törékeny a csend
fojtogatja a leselkedő halál
de csitt Te szó
hátha itt felejti Őt
és én elhozom neki
a temetőnk legszebb rózsáit…
ha felnövök hentes leszek
hogy ne kelljen Anyánknak megalázkodni
a taknyos maradékokért
ha felnövök koporsós leszek
ha mégis meghal egyszer Anyám
mindig láthassam az üvegen át
ha felnövök pék leszek, hogy mindenkinek…..
ha felnövök akkor biztos én is meghalok
hát én soha nem akarok felnőni
Mama
– hol vagy
miért nem jön fel a NAP?
*
Ruva Pál Sándor
Angyali érintés
csöndben figyelem
hogy szökik a csend
néma a szám…
csak azt várom de nagyon
hogy beköszönjön arcod
egy hajnalon…
álmok sokasága
suhannak el vonatom mellett
emlék kopjafák nyúlnak utánam
pedig csak madzaggal
összefércelt korhadt karók
jelzik elkésett utamat…
ha hiszek a csodákban
angyalok szegődnek mellém
csillagos szárnyaik érintése
szóra bírják
néma hangomat