Író, költő, újságíró
A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság (1991) alapító elnöke,
a Közös Út – Kethano Drom című roma nemzetiségi kulturális folyóirat alapítója, főszerkesztője.
A Békés megyei Újkígyóson született, 1949, február 28-án. Ősei apai ágon még őrizték a vajdai hagyományokat, anyai ágon közeli rokona Lakatos Menyhért író.
„Olyan cigány anyanyelvű családban, közösségben születtem Békés megyében, Újkígyóson , amely ragaszkodott hagyományaihoz, nyelvi kultúrá¬jához, annak ápolásához, megőrzéséhez. Perifériára kényszerült életünk és létformánk volt a meghatározó abban, hogy indulatok szabadultak föl bennem. Tollat fogtam — kételyektől és szorongástól izzítva — de tudatos törekvéssel, hogy számos megválaszolatlan kérdésre feleletet kapjak…”- írja egyik önvallomásában.
Általános iskolás éveit Újkígyóson és Medgyesegyházán töltötte, a középiskolát Békéscsabán fejezte be. Írásai már ekkor megjelentek az országos napilapokban.
18 évesen indult el a fővárosba szerencsét próbálni, ahol hamar pártfogókra lelt a pezsgő kortárs irodalmi körökben. Egyik első mentora, barátja Fodor András költő volt. Egy irodalmi pályázat révén figyelt fel rá a Lapkiadó Vállalat akkori vezérigazgatója, Siklósi Norbert, aki több fiatal cigány íróval (többek között Bari Károllyal) együtt újságíróként alkalmazta, és lehetőséget biztosított továbbtanulásukhoz.
Tanulmányokat folytatott a néprajzi és történeti tudományok terén is, tanárai későbbi atyai barátai között említi Újváry Zoltán, Szabad György, Várnagy Elemér és Voigt Vilmos professzorok nevét is.
Kezdetektől bekapcsolódik a 60-as években szerveződő roma közéleti kezdeményezésekbe, egyik animátora a roma klubmozgalmaknak és részt vesz a Cigány Világszövetség alapításában is, ahol a nyelvi bizottság elnökének választják 1971-ben.
Bekapcsolódik a Cigány Kulturális Bizottság, majd a nemzetiségi kerekasztal munkájába és a roma önkormányzatiság megalakulásakor 1992-ben őt választják a Fővárosi Cigány Önkormányzat első elnökének.
A közéleti képviselet mellett egyre inkább a cigány kultúra értékmentésének szenteli magát, a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság alapító elnökeként 1992-ben negyedéves folyóiratot indít Közös út – Kethano Drom címmel, mely napjainkig folyamatosan megjelenik.
A társaság keretében hagyományteremtő kulturális-irodalmi rendezvényeket, nemzetközi tudományos konferenciákat szervez és hiánypótló nemzetiségi kiadói tevékenységet folytat.
Írói munkásságát mintegy 40 kötet fémjelzi: versek, prózák, mesegyűjtemények, néprajzi és önéletrajzi írások.
Számos kiemelkedő díj tulajdonosa, melyek közül ő maga leginkább irodalmi kitüntetéseire: a József Attila díjra (2005) és a Babérkoszorú díjra (2011) büszke.
„Forrás szeretnék lenni
hogy inni adhassak
a megfáradt romáknak
kenyér szeretnék lenni
szeletelhető remény
amely csillapítja az éhséget
nyitott szemű éberség
amely vigyázza népem…” (Rostás – Farkas György: Szeletelhető remény)