1965. május 7-én születtem Tatán. Kölyökkorom meghatározó első évtizedét apám szülőfalujában, Kömlődön töltöttem – ifjúságom színtere már Tata lett. Szüleim felmenői muzsikus cigányok voltak, de ők már egy mára letűnt rendszer fizikai munkásaiként élték le az életüket. Szűkebb családomból már csak az öcsém és én élünk: – édesapám 1992-ben, édesanyám 2013-ban, nálam egy évvel idősebb bátyám 2014-ben halt meg. Pedagógus feleségemmel négy gyermeket neveltünk együtt – nagy vargabetűk után én most újra Tatán élek. Örök autodidakta vagyok, iskoláim: 8 általános és egy be nem fejezett szakmunkásképző – biztonsági őrként dolgozom. Kamaszkorom óta írok verset, több évtizedes lap-/folyóirat-/antológiabeli publikálás mellett ezeddig három önálló verseskötetem jelent meg: Sziromnyi (1993, Új Forrás, Zárlatába a szívverésnek (2002, Széphalom Könyvműhely), Átváltó (2018, Széphalom Könyvműhely). Pályám alakulását illetően, többek között: Mezey Katalinnak, Sárándi Józsefnek, Nagy Gáspárnak és Fodor Andrásnak adózom maradandó hálával és köszönettel… – itt pedig most: néhány, eddig kötetben még nem szereplő, újabb verssel üdvözlöm az Olvasót!
Rigó József
Röpvers
I.
– Ősz: ne béküljünk ki!
hazudok hát és másítlak ( )
Tavasznak mondat ki:
a mindenkori áldozat… –
II.
– Elködlik a hold…
vagy szemem könnyes volt?
örömem ragyogtatta
s hogy mindent kitudott ( )
azt magára hagyta:
annak volt a napja… –
- szept. 24. Tata,
*
Rigó József
Ősz
– Mert időt tudott rólam el azért jött
mikorra én világgá-szórtan voltam ( )
szóltam: “érzék szín hervadás és vád van”
ő meg: “bennem kell megszeretned az őszt”… –
- szept. 18. Tata,
*
Rigó József
Ímhol
– A naplemente már
elhagyta
a sírkövek
homlokát
temetői alkony
ez: ülnöm kell
még a ravatalozó
előtti padon
a párhuzamos úton
esti csordák
vonuló autók
viszik a maguk
csodáját
és fénnyel sorra
megvillantják
szemben velem
a sírlapokat
még nem megyek
emlék-foszlányig
maradok
nagyon szeret
valamit
ez a magunkra
utaló
öntudatlan lét
együtt vagyunk
és én is szeretném
ha a napjuk
kipipálnák
sötét lesz
szúnyogcsípéssel
homályba borult
szemmel elmegyek
ímhol
a véremet
itt szerethették
mert ha nappalunk
el nem köszönt
magunkért
még kreál
valami engedményt
kész az öröklét… –
- szept. 09. Tata,
*
Rigó József
Példálózva
– Mindig magadnak beszélsz
mindig magadnak beszélsz
menttemben
mert rám ismer
ága-bogát elém
dobva
őszin őszintén
úgy mondja
a szeptemberi
szép fa
a többit már
az integetésre
a szélre
bízza
és jön a szél
és megy a szándék
ha egy ember
állhatna
az én
helyemben
mindent meghallgatnék
mindent meghallgatnék… –
- szept 13. Tata,
*
Rigó József
Öregek ősze
– Meddig beszéltünk meddig hallgattunk
“ahol összeállhat a gesztenyelomb
hullhat szét már ott
szociális-otthonunk”
– – – – – – – – – – – – – – –
nincs meg a vágyottságunk
őszünk van semmit nem keresünk
mi a meglévőt szánjuk
szétomoltan összerezzenünk… –
- szept. 09. Tata,
*
Rigó József
Elbánás
– Azt nem tudom immár
minek az erő ha visszatér ( )
gyengeségem szánni?
fájhat bármi
elbánásban szerte lenni ( )
az ismétlés magára talál?
van tér ami leél
és egy kis megszerzett halál ( )
már jobban tud szeretni?… –
- szept. 07. Tata,
*
Rigó József
Az első megbontott gesztenyére
– Minden nővel megcsaltam magamat
hunyt szemek szeretnek:
el nem árulnak
kik látják valómat ( )
álmom volt lenni
s nőkben meghagyott életet
soha nem tagadni… –
- szept. 06. Tata,
*
Rigó József
Érzületes
– Amikor voltál
is csak kerestelek
eltűnéseimben
is jelenítettelek
kereslek
mielőtt
levetkőzöm e nyarat
és magamra
gombolnám
a következő
őszt
fordítanám
afelé időm
tékozlatom
megtört
arcát
ahol meglelem
tekintetedben
a nyárból viszlek
át
szöktető
őszbe
az őszből
a tiltó
télbe
benned élve
és passzintott
panaszom
tavaszom
ismétlő
virágnyögése
mert már a halálom
is meg van
mivégre… –
- aug.-szept. Tata,
*
Rigó József
Egy nyárvégre jutó erkély
– Van
abban
valami
beteljesedett
szégyen
hogy a beért
gesztenyefát
fél méterrel
magasabból
nézem
azt amit
mindig is
csak alulról
illenék
így miért
is hogy
csak szét
szédülöm magamat
azzal ami
nekem
sem
szabad
erkélyről hová
visz
az élet
végül hát
így teremtsek
madárlétet?
és hogy is
lenne az
ha a vaskorláton
túl
az évszakon
tovább
lépnék… –
- szept. 01. Tata,