Pápai Rómeó

26 éves vagyok.  Gyerekkoromat nevelőszülőknél töltöttem. Színművészként dolgozom.  Színházi előadásokban és filmsorozatban játszom. Mindig is szerettem az irodalmat. Gyermekkorom óta írok verseket saját magam és a barátaim szórakozására. Kedvenc magyar költőim a teljesség igénye nélkül: József Attila, Tóth Árpád, Radnóti Miklós és Weöres Sándor.

Pápai Rómeó

Cigarettadal 

Két ujjam közé feszült a cigaretta

Mint levakarhatatlan báli köntöst

A füstöt úgy öltöm magamra

Így táncolok, öngyújtófénynél

Arcom eltakarja a zárjegy

S mintha te is doboz cigi lennél

Jobb kezem megbűvölten átvesz

Ringatózzunk ketten, halkan

Alattunk kopog a hamutál

Elnyomott csikkek az őszi avarban

Majd felsöpröm ha elaludtál

*

Pápai Rómeó

Kajak szép ez az ország

Kajak szép ez az ország

Ott fönn kék az ég,

idelent meg egymást tapossák.

A sarkon feltűnnek nagy-magyarok

igazi kiégett vitézek,

belőlük akár egy Anti Trianont is kinézek

úgyhogy lelépek hátha zavarok.

S ahogy a rakodópart alsó kövére ülnék

elúszik előttem egy dinnyehéj,

benne egy kampány plakát,

“Haza” és “Haladás”

és már majdnem elhiszem

mindenki jobban teljesít

mindenki jobban él.

Mert hát

Kajak Szép Ez Az Ország!

Csak mikor már a díszletet ellopják,

megáll a színdarab

a rendező a világosítóra mutat,

a világosító meg mindenki másra

Te csak gondolj a “Haza” és “Haladásra”

Őrizd meg nyugtodat…

*

Pápai Rómeó

Emlékszem

Emlékszem úgy éjfél felé járhatott

Sétáltam egyedül a lámpafényben

Hallgattam monoton szívverésem

Szomorú voltam és nagyon féltem

De végre tudtam aznap hol alhatok

Emlékszem úgy éjfél felé járhatott

Eszembe jutott neked sincs ágyad

Csak egy riadt elesett lány vagy

A hidegtől menekülő védtelen kisállat

Akit a jóságos teremtő itt hagyott

Emlékszem úgy élfél felé járhatott

Megtaláltam azt a bedeszkázott házat

Az ajtóban álltál mintha lenne varázslat

Arcunkról leolvadt a félelem a bánat

És tudtuk hogy felettünk sok csillag ragyog

Fáradt éjjelen, pereg életem

Mint rokka, fonala végtelen

*

Pápai Rómeó

Hajnalban

S hajnalban zászlóm szürke

Csatatér felett a tél

Tó vizének fagyott tükre

Benne arcát mosva él

Reggelente álmot látok

Ahogy fekszem fölöttem semmi

Földdel födnek, jönnek álmok

S én kész vagyok feledni

Délben kakas kukorékol

Elvágták már nyakát rég

S íme a kék acélból

Felel rideg nevetés

Este lehunyja szemét a ház

Ablakain spaletták

Már nem hall nem lát

Holnap úgyis ledózerolják

Éjfélkor nyulat kergetni mentem

Dobolt a vér fülemben mint a dob

Az állat szaladt fáradt szememben

S tudtam én is csak zsákmány vagyok

*

Pápai Rómeó

Bosszúálló istenség lennék

Bosszúálló istenség lennék

Tűzzel és vassal és véres verejtékkel

Igazgatnám csordába verődött népem

Hagynám hogy törvényeimtől rettegve félelemben éljen

De békében az általam teremtett mindenséggel

Múlt és jövő nélkül ahol nincs nyomasztó emlék

*

Pápai Rómeó

Bosszúálló istenség lennék

Bosszúálló istenség lennék

Tűzzel és vassal és véres verejtékkel

Igazgatnám csordába verődött népem

Hagynám hogy törvényeimtől rettegve félelemben éljen

De békében az általam teremtett mindenséggel

Múlt és jövő nélkül ahol nincs nyomasztó emlék

A könyörület legkisebb szikrája nélkül

Lángoló szemekkel ülnék trónusomon

Felhőkbe burkolózva a domboldalon

Elégedetten figyelve ahogy végül

Elmúlik népemből az elégedetlenség

*

Pápai Rómeó

Az egyetlen igaz iránytű

Ti mind akik elkísértek miközben a nemlét felé haladok

Ha, csak pár percig is és csak egy két méteren

A köszönetem érte a hálám végtelen, mert nyugalom és kényelem kell a világ túl zavaros.

Azt amit tudok ellestem, amit az, életről tudok, tudod szinte mindent, sokat motoszkált bennem, de nem tárult fel a titok.

Pedig

Volt hogy étlen szomjan fáztam, megszürkültem a gyászban, kínzó csalódásomban üvöltöttem, lángoló  kimondhatatlan dühömben vagy boldogságomban szinte a világ minden kincse úgy éreztem nekem teremtetett.

Ezt

Nektek köszönhetem.

Érzem ösztöneim falkámban teljesednek ki.

Rájöttem világom nem csak játszóterem.

A rám zuhanó jelen emlékeztet a szív az elmét mindig meglepi.

Akárki is legyél, ha meglátom benned önmagam, a kapu tárva nyitva van.

Mert a tóban tükröződve nem vagyok egyedül

A sok csillag melett fényem nagy egésszé olvad.

Az utazás a tapasztalat így végképp átlényegül

Az iránytű a helyére kerül.

Rád mutat.

Útitársam vagy.