Nagyidai Sztojka Ferenc (cigány becenevén Fardi) 1855 márciusában született Uszódon. Szótárkészítőként, költőként és műfordítóként Nagyidai Sztojka Ferenc néven vált ismertté. Sztojka József (Sztojka Pál nagyvajda gyermeke) és Kozák Borbála egykori sátoros cigányok fia volt. Szülei 1849-ben hagytak fel a vándorélettel, s telepedtek le az akkor Pest-Pilis-Solt vármegyéhez (ma Bács-Kiskun megyéhez) tartozó Uszódon. A kor azon kevés cigány emberéhez tartozott, aki középiskolát végzett. 1875-től katonaiskolába járt, s honvédségi altisztté avatták. Bosznia okkupációja idején – még harmadéves altisztként – a 38. gyalogezredben szolgált. A hadjárat alatt jelentkezett először költői szenvedélye. Akkor írt verseit Gradasaczban (ma Gradačac), az ottani hírlapok közölték. Később a Fővárosi Lapokban is jelentek meg költeményei. Kivételes nyelvtehetségnek bizonyult, cigány anyanyelvén kívül nyolc nyelven beszélt. Habsburg József főherceg (József nádor fia), a Magyar Királyi Honvédség megszervezője és első főparancsnoka, már csapattiszt korától nagy kedvteléssel, később pedig tudományos igénnyel is foglalkozott a cigány nyelvvel. A roma nyelvjárások (köztük a lovari dialektus) első – az akkori Európában is egyedülálló – rendszerezett nyelvtanát végül Czigány nyelvtan – Románo csibákero sziklaribe cím alatt 1888-ban jelentette meg, a Magyar Tudományos Akadémia vállalkozott kiadására.
Nagyidai Sztojka Ferenc
A CZIGÁNYOK VÁNDORLÁSA
részlet
Eloszlottak kilencz felé s igy lett kilencz ágazat.
Lovak hátára rakodtak s vitték purdéjaikat,
Magyarország észak-kelet része felé ballagtak,
Első csapat egyenesen Debreczenbe utaztak.
Debreczen városa alatt jól érezték magokat,
Hamarjában csináltak is egynéhány sátorokat,
Másik csapat szeged felé vette az első útját,
De ott őket nem engedték s igy megszálták Dorozsmát.
Harmadik és a negyedik csapatok is jövének.
Magyarországot bejárni a fekete cselédek,
Ötödik és a hatodik Bosznia határára,
Egyik része Sátorovics, másik pedig Dobojra.
A hetedik csapat pedig elment a Dunán túlra
Sárbogádról elzavarták s mentek Simontornyára.
Nyolczadik és kilenczedik oszlott Erdélyországra,
Egyik csapat Nagy-Szebenre, másik meg Kolozsvárra. […]