Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy személyesen is megtapasztalhattam milyen egy (Német Roma) család hétköznapi élete, még pedig a wiesbadeni szinti család személyében.
Linda 57 éves,csinos,a tradiciókat követö asszony, Sony 61 éves. Nagy a család, 6 fiú ,kettö még velük lakik, a legkisebb 13 éves és van 3 únokájuk és egy törpe pinscher-ük, ö a család szemefénye “Dzseki baby“ nagyon intelligens,érti a németet és a szintót is. Minden séta után kötelezö a tappancs és a bunda áttörlése illatos babatörlövel.Linda fiatalon még lakókocsiban lakott a családjával és ahogy mesélte, imádta azt a szabadságérzetet,de a férje miatt felkellett hagynia evvel az élettel és“ lakásba“ költöztek, ami nagyon furcsa volt akkor a számára. De örömmel gondol vissza azokra az idökre.
Sony “vasazással” foglalkozik, cégekkel van szerzödése , minden hajnalban elmegy az elöre lebeszélt helyre és délben vagy 1 órakor már otthon is van.
Reggel nagy a pörgés Lindáéknál. Az embert és a gyerekeket ébreszteni, ruhát kitenni, reggeli készités a családnak.
8 órára elcsendesül a lakás, akkor kezdödik Lindának a második müszak. Elmegy bevásárolni, kitakarit, fürdöt, WC-t, konyhát, felmos és a mosógép is megy minden nap! Ha már minden házi munkával végzett ,akkor jön a fözés,mert délre késznek kell lenni az ebédnek.
Kimondottan nem romás, inkább német ételeket föz,de ismeri és jól is késziti a mi gúlyáslevesünket. Viszont pénteken csak halat esznek, nagyon vallásosak.
Sony egy kicsit elhizott,ezért Linda diétára fogta. Meg is lett az erdménye: -20 kiló. Sony csendben türi, hogy salátákat kell ennie,hisz a konyhában a Linda a fönök – szerintem máshol is, ahogy egy okos asszony teszi-.
Gyönyörüen bebútorozott lakásban élnek, azt hiszem magyar ember szemében talán egy kicsit szokatlan, minden csillog-villog, mindenhol rózsa, Biblia, családi képek a falon, aranyozott, diszes keretben szóval olyan nagyon romás. De amikor elöször beléptem hozzájuk, semmi nem volt idegen, az egész egy nagyon meleg, barátságos és szeretettel teli volt,annyia illik hozzájuk. Az elsö perctöl fogva otthon éreztem magam. Nem isznak alkoholt, csak különleges alkalomkor, viszont a zene szól szinte mindig.
Lindának, ahogy zenét hall, már jár a lába, viccesek, vidámak és igyekeznek nem foglalkozni a politikával , a németekkel, hiszen ök is németeknek vallják magukat, német az igazolványuk, német iskolába járnak-jártak. Èlik a maguk mindennapjait,persze nekik is van napi gondjuk, de nem avval kezdik, hogy ez milyen rossz, meg az. Elmesélték, átbeszélték, mégsem éreztem panaszkodásnak. Elfogadják, hogy vannak jobb illetve rosszabb idöszakok.
Igyekeznek jóviszonyban lenni a szomszédokkal, és mindezt nem megalázkodva teszik. Hisz nekik ez a normális. Gyönyörü park mellett laknak közvetlenül,mint a Városliget.
Természetesen, azt nem kell mondanom, hogy déltöl szépen érkeznek a családtagok. Amikor már mindenki otthon van, közös ebédhez leülve, szépen megteritett asztalnál,mindenki elmeséli a délelöttjét.
Utána kötelezö az 1 óra pihenés a szülöknek, a gyerekeknek szabadfoglalkozás,tanulás. Sony leül a net mellé,megnézi a másnapi cimeket,ajánlatot ir,ha kell,ha valahol elakad,mert azért az internetben mégis csak a fiatalok a profik,segitséget kér valamelyik gyerektöl.
Késö délután érkeznek a többi gyerekek,unokák,rokonok,barátok . Benéznek, érdeklödnek és beszélgetnek egymással. Vacsora szintén közösen, és viszonylag korán fekszenek.
Még a felnött gyerekek is végtelen tisztelettel vannak a szüleik iránt, és nincs olyan kérés, amit ne tennének meg. Nincs olyan hogy apu,most nem érek rá, az elsö szóra mennek és segitenek.
A hat fiúból egy követte az apja szakmáját, de az összes gyerek, iskolázott, szakmát tanult.Több nyelven beszélnek, német, szintó, angol v. francia, ez iskola függö.
Èrdekesség,hogy a tradició hogy keveredik a modern szokásokkal.Számomra furcsa illetve milyen jó volna ha ez othon is ennyire természetesen működbne , van mit visszatanuljunk.
A Linda még sok mindenben követi a hagyományokat,de a fiait már nem kényezteti el annyira.A nagy fiú, aki velük lakik még, magának vasalja a ruháit, a szobábjukban maguk raknak rendet. Ezen meglepödtem, nincs 100 %-os mama hotel, ahogy a német mondja a szüleikkel élö fiatalokra.
A szeretet , a vidámság ami nagyon megfogott engem és az a végtelen kiváncsiság és nyitottság, ami felém irányult. Az egész család nagyon kiváncsi volt rám, egy magyar cigánylány náluk, igazi unikumként kezeltek.Bemutattak mindenkinek,szinte kavarogtak a fejemben a nevek és hogy ki kihez tartozik. Mindenre kiváncsiak voltak, mit, hogyan fözzök ,beszélek-e cigányul -sajnos csak kevesett-
de azt a pár szót muszáj voltam elmondanom, és hogy örültek, hogy igen, ezt ök is értik.
Èszre sem vettem, pillanatok alatt elkezdtek tanitani a szintóra, németre. Minden nap kaptam valami apró ajándékot tölük, fényképeket “kellett” mutatnom magamról, a családomról. Megismertették velem, hogy ök milyen zenét kedvelnek, persze én is dicsekedtem -az internet nagy találmány- a legjobban Grofó tetszett nekik, mert nem mindent értenek, de érzik a szövegét, szeretnék személyesen is megismerni.
Felejthetetlen napok voltak számomra,de mégis két dolog volt, ami örökre a szivemben marad .
Az anyukám már az angyalok között van. Mikor kisgyerek voltam, gyöngyöt füzzött bedolgozóként, egyet nekem készitett. Ezt a Lindának ajándékoztam, mert úgy éreztem jó helyen van nála. Elmeséltem a rövid történetét is. Amig náluk voltam végig a nyakában hordta.
A másik mikor a Sony azt mondta: Nyugodtan nyúlj be a hütöbe, egyél, igyál, mindegy milyen nyelven beszélünk, a vérem vagy!
Vajon mikor ismeri meg a többségi társadalom a mi valódi arcunkat?