1973. november 11- én született Cegléden. Édesanyja, Zsiga Anna főállású családanya. Édesapja muzsikus. Gyermekkorában az anyai ágról kapott konzervatív vallásos nevelés volt rá a legnagyobb hatással. Édesanyja nagybátyja ugyanis református lelkész volt. Édesapja bohémebb életformája szakmájának köszönhető, ebből ered, hogy a zene és a harmóniák világa nagyon nagy hatással lett költészetére. Általános iskola után óvónőnek tanult Nagykőrösön. Itt keltette fel érdeklődését a pszichológia és a filozófia. A pedagógia eszközök elsajátítását könnyedén vette.
Bár a középiskolában sikeresen képviselte intézményét különböző szintű versenyeken, már az iskola befejezése előtt a médiában kezdett tapasztalatokat szerezni. saját gyártású könnyűzenei műsorával, amit akkor kilencven település kábelhálózatán közvetítettek heti rendszerességgel. Dokumentumfilm rendezést tanult a Feketedoboz Alapítványban, ahol kiváló minősítést szerzett Almássy Tamás nevével fémjelezve. Szinkronszínész és szinkronrendező asszisztens képzésben vett részt, ahol együtt dolgozott Gerhardt Pál rendezővel is. Huszonhárom évesen házasságot kötött Baranyi Roland nagybőgőművésszel. Két gyermek édesanyja. 2014-ben kötelezte el magát az írás mellett. Versei tükrözik analizáló gondolkodását. Az élet értelme, a kvantumfizika, a létezés lényege foglalkoztatják leginkább. 2014-ben született első regénye, a Tetőtéri ablakok, egy hét alatt készült el. Petz György, a Szépírók társasága tagja a következő kritikával illette: “Bájos , nőies, érzékeny mese a túlélők újra találkozásáról, ugyanakkor helyrajzilag is hiteles , sajátos humorú, magába záródó láncmese . Titkos és finomrajzú is a vége. Szép mese, gratulálok.”
2019-ben elveszítette édesapját. Zaklatott lelkiállapotát egy versben oldotta fel “Hazaért” címmel, amit a Népszava nyomtatott és online formában is megjelentetett.
Jelenleg első színdarabját rendezi. A Semmiségek című drámája december 23-án játszódik egy pláza üvegliftjében, ahová két idegen beszorul a karácsonyi bevásárlás kellős közepén.
Tervei között szerepel egy muzsikus cigány családot bemutató filmsorozat elkészítése, emléket állítva ennek a letűnőben lévő mesterségnek, bemutatva annak szépségeit és mind azokat az értékes gondolatokat és érzelmeket megmutatni, amit saját szüleitől és nagyszüleitől kapott.
*
Kökény Anna
Szerelmes vers
Egyszer úgy esett,
hogy a vers szerelmes lett.
Előbb elpirultak ékezetei,
sorai közt csupa hallgatás lett,
csupa szótlanság.
Ékes szavakkal kezdte
csinosítani magát.
Gyémánttal , bársonnyal
egymásba ölelő rímvarázsokkal.
Fennkölt allegóriáit,
csinosra szabott kabátja zsebéből
kecses ujjaival szórta mint gyöngyszemeket
tengernyi hallgatója fülkagylóiba.
Majd feladva büszkeségét
megszólította ő nemességét.
Ohh ! Drága Mindenem !
Szenvedélyem , Végzetem!
Sóhajom, vágyam, akaratom
mit érne nélküled ?
Így bolondította magába
a délceg felkiáltójelet.
*
Kökény Anna
Ha még száz évet élnék a földön
Ha még száz évet élnék a földön, lennék :
váratlanul lecsúszó tetőcserép
– csődbe ment banktulajdonos zsebórája
– soha fel nem húzott zászló
egyedi tervezésű ezüst kávéskanál
– dermesztésre alkalmas távirányító
– nedves homokból gyúrt gombóc
– megfeszült mellkasú felelőtlenség
– butagonosz ember agytekervényében hálóját szövő ostobaság
– vérfarkas korgó gyomra
– szénanátha
– végrendelet aljára ütöttkopott pecsét
– imazsámoly
egy prostituált szabadnapja
– kavics egy mosógép dobjában
– csalfa férfi inggallérjára tapadt szempilla
egy katolikus pap pornográf újság gyűjteménye
kislányom arcéle… fiam szeme fénye.
*
Kökény Anna
Lesz egy pillanat
Gyorsan kell élni!
hama’ hama’
hervadásra nyílik
az élet harmata
Ki számon kér ezért
erővel lökd odébb
Élni csak egy szem
magadért
hama’ hama’
Kénytelen pazarlás
a mozdulatlan alvás
rothadó avarban
fázó zsenge hajtás
ki sorsát ülve várja
Majd reszketve bánja
hama’ hama’
Összesúg a pórnép?
Had beszéljenek
szívük mind irigy
nyelvük szélkelep
Mohóság alól
felment majd az Isten
de restséget
senki nem követhet ingyen
a tékozlás ideje lejárt
csontra száradt agg mond
vezeklő imát
Lesz egy röpke perc
ha nem, egy pillanat
kiöntöd majd Ő elé
hogy lettél ingatag
s megbocsájtja majd
mert ettől Isten Ő
egy nap elfárad
a drága ketyegő
Hama’ hama’
*
Kökény Anna
Beólálkodott a kertbe …
Beólálkodott a kertbe egy csillag
hulló fények éjszakáján,
s a nagy gesztenye lombja
szótlanul nézte őt
Csak a gömbfejű virágok
suttogtak összebújva.
– Miért nem az eget hasítva
szállva tündökölsz?
– Kik tesznek így?
– Társaid, a többiek.
– Én hallottam a földről
hogy menjek el oda,
hogy színe, íze, hangja,
s a lélek mi ott él, mekkora csoda.
– Meddig leszel még itt,
meddig tart erőd?
Ne nyújtsd túl hosszúra
földi pihenőd!
– Meghalni jöttem,
fényem gyenge már.
– Siess vissza csillag
az ég örömmel vár!
Majd kacagott a csillag
– Ott mindig lesz helyem,
de ezt a bolygót hol meghalok,
sosem feledem.
*
Kökény Anna
Úgy várlak
úgy hiszek benned
mint a végtelenbe eresztett
katonát várta elnémult kedvese.
Lesütött szemmel, hátat fordítva
vigasztalan bezárta magát az utca.
Szeme fátyolos
arcán hívatlan , korán előtolakodó barázdák
Zsigereiben a csend.
Szürke napjaiban mosolyra
ha fakad
oly hiteltelen.
Csak álmában a szobán áthasító
pengevékony holdsugár fénye
lesi ki az alvó lányka titkát
Mellkasa alatt – az éji csendben-
átdobog álmodó bőre alatt
benn rejtezik
vörös élet-izmai közt
a remény.
*
Kökény Anna
Hazudjatok szívet
Hazudjatok szívet
Izzó örömet
Hazudjatok mindent
Mi már nem lehet
Csónakázó reggelt
Habos kakaót
Novemberi ködben
áruló anyót
Forró gesztenyéjén
Pirulva osztozunk
s a csípős szélre fogjuk
Hogy összebújhatunk
Hazudjunk még békét
Tisztességet , embert.
Hazudjuk hogy megtettük
Mit eddig senki nem mert.
*
Kökény Anna
Hajnali kenyér
Nem mondom, hogy hol az isten
hogy kitől mit remél
s hogy aki remél ,az mind az istennek él.
De tudom ,hogy hét réteg bőr alatt
rejtőzik , izmok és inak alatt
a szív.
Korán sötétedik .
Olyan napokra gondolok mikor
a hajnali kenyérnek roppanása volt még
Sárga fénye mutatta az utat a pékség lámpájának odafelé.
Visszafelé már virradt.
Igazi csendbe tudtunk létezni akkor.
Lépés , lélegzés és levegő mozdult.
A sorsra volt bízva minden találkozás.
S ránk bízva a gondolat.
S ha téptünk a kenyérből
mi döntöttünk mekkorát
s kinek.
Saját kezünkből osztott
a saját lelkiismeret.
önmagunkhoz tartozva
tartoztunk mindenkihez
Most mindenkihez kapcsolódva
nem tartozunk senkinek
Sem jó szóval sem kenyérrel.
Csak rúg az ember és képet mutat
S a szájpadlásodat felhasító roppanós kenyér
vegyszer illatú rendre szeletelt lett
épp mint a személy.
Tegnap láttam egy hajléktalant.
Magas volt és összeragadva kócos hosszú haja
szégyenlem nagyon, hogy első gondolatom
volt a meleg otthonom.
S a kenyér a kezemben gyémánttá változott
S minden panaszom pír az arcomon.
Mert nem tudom , hogy hol az isten
és kitől mit remél
s hogy aki remél mind e az istennek él.
De tudom, hogy hét réteg bőr alatt
rejtőzik inak és izmok alatt
a szív.
Ott bujkál az isten.