Ráczné Kalányos Gyöngyi
Születtem 1965 09 27. Komlón a Kossuth Aknai cigánytelepen. Kislányként sokat rajzoltam, majd 4-es voltam mikor egy tanárnő észrevette tehetségemet.
Nagyon sokat festettem pl,; madarakat, szárnyas embereket, a cigánytelepet és a nagypapámtól hallott meséket .Hetedik osztályos voltam, amikor Pécsről a Pannónia Filmstúdióból egy hőlgy keresett egy filmrendező .
Felkért, hogy készítsek egy animációs rajzfilmet, amit én magam találtam ki és festettem meg iskola után este 9 ig.
Leg többszőr egy nap csak egyszer ettem azt is amit az iskolában kaptam 1 pohár tej és 2 db kiflit ezen voltam reggeltől estig.
Rajzfilm címe: A hét ikerszarvas kígyó melyet idehaza és a Cannes-i filmfesztiválon is bemutattak.
Ezt a filmet a Cannesi Filmfesztiválon megvásárolták.
Ezután ért engem az első nagy csalódás.
A film készítése közben a filmrendező meg kérdezte tőlem, hogy mit fogok kezdeni a filmért járó sok pénzzel? Mint gyerek nagyon örültem volna a pénznek, hiszen szatyorba hordtam a könyveimet az iskolába, ruházatom is hiányos volt, öten voltunk testvérek és nagyon szegényen éltünk.
Olyan házban laktunk Kossuth-aknán, hogy a szoba falát melyen kívül csak a konyha volt, ki kelletttámasztani egy nagy gerendával nehogy kidőljön. A sok pénzhelyett kaptam mást,egy új bugyit és egy használt cigánylemezt. Amikor édesanyámmal elmentünk a moziba megnézni a filmet, fizetnem kellett a belépőjegyért. Ezért a nagy csalódás miatt pár évig nem festettem csak magamnak.
Véméndre költöztünk, idegen emberek közé kerültem, nem voltam fontos senkinek sem, idegen osztálytársaim voltak, akik állandóan bántottak. Az általános iskolát nagyon nehezen, de elvégeztem. Szekszárdon a tejüzemben kezdtem el dolgozni először. Reggel négykor keltem, este nyolckor érkeztem haza.
Többet utaztam mind dolgoztam, olyan messze volt a munkahelyem. Később a Véméndi téeszben dolgoztam, majd Pécsett a vágóhídon.
Itt ismerkedtem meg azzal az emberrel, aki a férjem lett. Gyerekeim születése előhozta azt a vágyamat, hogy nagy képeket fessek.
Akkor Pogányban laktunk és a meszelt falra a lakásban emberméretnél nagyobb anyát festettem, ahogy gyermekét altatja. Később a saját lakásunkból ki kellet költöznünk a két gyerekkel.
Szüleink nem fogadtak be, Pécset feltörtünk egy lakást hogy fedél legyen a fejünk felett.
Az állam el akarta venni a gyermekeimet. Dohos, nedves lakásban laktunk, sokat voltunk betegek.
Később kiharcoluk, hogy jobb lakást kapjunk.
Sorsunk ekkor fordult meg és megszületett a harmadi gyerekünk. Ebbe az időben találkoztam Dr. Kerékgyártó Istvánnal, művészettörténésszel és Daróczi Ágnessel, ők voltak azok, akik segítették a további előrelépésemet. Nagyon sok országban volt kiállításaim és még nagy öröm számomra az, hogy ma már iskolákban tanulnak rólam a gyerekek.
Mivel hogy festészetből nem lehet meg élni ezért, elvégeztem 5 gyermekem mellet, az érettségit. Majd a Szekszárdi Ilyés Gyula főiskola karán elvégeztem a felsőfokú szakképesítést, mint csecsemő és kisgyermek nevelő-gondozót.
Igy a bölcsődében dolgozom és így tudom, hogy az az összeg, amit fizetésként kapok, arra mindig számíthatok! Gyerekeim kezdtek ki repülni a családi fészekből, közben párom hosszú betegség után elhunyt.
Majd a nagyobbik fiam is elhunyt és közben észre se vettem, hogy magam maradtam. Unokáim születtek, akik egyik szebb, mint a másik!!! Közben rengeteget festek, festem a múltat a fájdalmakat amik az életben el értek engem és a másságot !
