Csemer Géza

Csemer Géza
(Szeged, 1944. július 18. – Budapest, 2012. január 16) forgatókönyvíró, színházi rendező.
A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1967–1985 között az Operaház segédrendezője, 1970-től az ORI és a Magyar Média műsorait állította színpadra. 1973-ban Hej, cigányok címmel folklór-összeállítást készített, cigány-klubokat vezetett. 1994–1997 között a Napház alapító igazgatója volt. A Reneszánsz Roma Műhely Alapítvány és ennek keretén belül működő Cigány Színházi Társulás elnöke és rendezője volt. Katolikus vallásához, nemzeti-konzervatív értékrendjéhez egész életében hűséges volt.
Színdarabok:
A bestia
A cigányprimadonna
Csulánó, a vitéz cigány
Czinka Panna
Piros karaván
Filmes forgatókönyvei:
Cigány Dallas (2004)
Rádiójátékok

Eltörött a hegedűm (1982)
Bihari (1982)
Rácz Laci
A-Roma (2006)
Dallas Pashamende (2004)

Csemer Géza
Napkeletről Napnyugta felé
Dalszöveg a Cigánykerék című musicalból

Nem vettük komolyan fájdalmas múltunkat,
Azt hittük, hallgat a mese és dal
Csak jártuk egyre a gyötrelmes útunkat
Gondoltuk így erkerül bennünket a baj…

És milyen is volt az a régi világ?

A könyvek oly’ boldognak rajzolták
Ló nyihogás, vörös rőtt parázs
Már tudjuk azt, hogy a valóság az más!
A vége: egy szoba-konyhás lakás…

Csak forog, csak szalad az út tovább
És folynak a kilóméterek
De kell,hogy jön majd egy új világ
És befogadnak majd az emberek

Napkeletről napnyugat felé
Sodródunk, mint száraz falevél
Hátba fúj a jeges hideg szél
És nem hittük, hogy mindegyikünk fél
Csak sodor, mint száraz falevél

És elkoptak a piros kerekek
És sírnak, mint a cigány gyerekek
És mégse mondjuk: legyen elég
Álljon meg a cigánykerék!

Hát oltsuk ki a tűzek parazsát
Lássuk be a mások igazát
Mondjuk azt, hogy: legyen elég
Álljon meg a cigánykerék!

És milyen is volt az a régi világ?
Könyvek oly’ boldognak rajzolták:
Ló nyihogás, vörös rőtt parázs
Már tudjuk azt, hogy a valóság az más!
A vége: egy szoba-konyhás lakás…

Csak forog, csak szalad az út tovább
És folynak a kilóméterek
Úgy várjuk, ott jön majd egy új világ
És befogadnak majd az emberek

Napkeletről napnyugat felé
Sodródunk, mint száraz falevél
Hátba fúj a jeges hideg szél
És nem hittük, hogy mindegyikünk fél
Csak sodródunk, mint száraz falevél

És elkopnak a piros kerekek
És sirnak mind a cigánygyerekek
És mégse mondjuk legyen elég
Álljon meg a cigánykerék!

Oltsuk ki a tűzünk parazsát
Lássuk be a mások igazát
Eltörött a cigánykerék
Mondjuk azt, hogy legyen elég!

*

Csemer Géza

Karrier Dal a Cigánykerék című muscalból

Hazudott a tükör, sírt egy kicsit
Szebbnek mutatott még tegnap délután
Azt hittem, hogy prolongálnak máma még
Lám üres a mozi, a pénztár is bezárt
Holnap már új műsor, holnap már más lesz a sztár
Amitől úgy rettegtél az bekövetkezett
(Bekövetkezett..!)
Kimentél a divatból, cicám!
Megváltoztam, olyan más a hangom
Én nem tudtam, hogy van egy másik arcom
Mi tudtam én, mi vár majd itt rám
Hogy így fogadott, régi, szép hazám
Beült a hintába és elrepült a nyár
Mégis egy színésznő új csodákra vár
Mint az ujja: sovány a szíve, éhes
Annyi jó szerep után
És a tehetsége: kétes..!
Mondd mi az, hogy karrier?
Egy vigyorgó plakát
Mikor is sikerekben a barát
Mind melletted áll
De ha alul vagy, nem megy a játék
Egy unalmas szerető: vigasz, ajándék
(Ez én vagyok..!)
Mondd, mi az, hogy karrier?
Ha rossz vagy a képen
Virággal senki se vár
És már nincs, aki rád fogadjon
A ruhaszalonokban hiteled nincs már
S a szomszédod, hogyha nem olvassa a neved
Hogy nem vár ránk ismét egy új szerep:
Már nem köszön olyan szívesen
A szeretőd is úton van másfele
És kutya se törődik veled
Hazudott a tükör, sírt egy kicsit
Szebbnek mutatott még tegnap délután
Hát azt hittem, hogy prolongálnak máma még
Lám: üres a mozi, a pénztár is bezárt
Mert holnap már új műsor, holnap már más lesz a sztár
Amitől úgy rettegtél az bekövetkezett:
Kimentél a divatból, cicám!
Beültek jó időben… és elrepült a nyár
Mégis egy színésznő új csodákra vár
Mint az ujja: sovány a szíve, éhes
Annyi jó szerep után is, a tehetsége: kétes..!
Mondd mi az, hogy karrier?
Örömök, rigolyák, eladott szerelmek,
Levetett új ruhák, elavult szerepek
Meg nem szült gyerekek
Hazudott a tükör, sírt egy kicsit
Hát, szebbnek mutatott még tegnap délután!
Hát, azt hittem, hogy prolongálnak máma még..!
(Há..!)
Lám: üres a mozi, a pénztár is bezár
Mert holnap már új műsor, holnap már más lesz a sztár
Amitől úgy rettegtél az bekövetkezett:
Kimentél a divatból, cicám!