Kovács Szandra

Kovács Szandra vagyok, de mindenki csak Dikának hív. Egy piciny borsodi faluból, Erdőhorvátiból költöztem fel Pestre 5 évvel ezelőtt. Akkor kaptam felvételt egy fővárosi egyetemre. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakra járok, minden vágyam, hogy filmvágó legyek, leginkább dokumentumfilmekkel szeretnék foglalkozni. A Budapesti Református Cigány Szakkollégium egyik oszlopos tagja vagyok, a RefoRom nagyban hozzájárul tudásom gyarapításához, mivel média kollégiumként működik, így minden eszköz adott a gyakorlati tevékenységekhez. Az irodalomhoz kicsi korom óta kötődöm. Az általános iskolában, minden évben indultam a szavaló versenyeken, volt, hogy szlovák nyelven szavaltam. Irodalom és nyelvtan versenyekre jártam, egészen a középiskola végéig. Sok próza mondó versenyen voltam, de még megyei sakkversenyre is jártam. A versekben van valami varázslatos a számomra. Talán a mögöttes érzések sorozata, amit a költő, író él át amikor megszületik a műve. 12 éves korom óta írok verseket, minden nagyobb állomásnál tollat ragadok. Érdekes dolog, hogy elmesélni nem tudom a sok-sok történetet, de amikor megszületik egy-egy versszak megkönnyebbülés tölt el, mintha ez lenne az egyetlen módja a jó és a rossz feldolgozásának. Keretben Lelkem csendesül, körbevesz ezernyi röpke Perc! Mely nyújtózik, kikívánkozik, mondd, hol a nagy varázs? Merre visz a tengermorajlás? Még súgja-e halkan örömeit? Az univerzum fényes gyönyöreit. Letaszít-e a hatalmas? Földre száműz.*.

Olvass tovább →

Tóth Olivér

„Írok, mert így vagyok teljes, azzal a hittel, hogy nem hiába való e létezés, s az a találkozás, ami csodát szül, ha író és olvasó között közös otthonná lesz az adott vers.” Harminckilenc éves, három gyermekes, áldott házasságban élő férj, családapa vagyok. Iskoláimat Taktaszada, Miskolc, Szolnok, Jászberény, Szerencs városokban végeztem, míg végül vájár tanulóból elektrotechnikai műszerész, pedagógus asszisztens, szociálpedagógus, esélyegyenlőségi koordinátor, tanodai fejlesztő- tanító, szociális gondozó és ápoló, stb. de voltam gyári betanított munkás, konyhai mosogató, pincér, pakolóőr, meg, éppen aminek neveztek, de a munkát sohase szégyelltem. Munka és család mellett tanultam, mióta az eszemet tudom, tanulok. Jelenleg Angliában vagyok középvezetői pozícióban gyakorló ápoló, NVQ 2, 3-as diplomát szerezve immár 6. éve. Nyolc nyomorúságos hónapi munkanélküliség, a szegénység űzött és Isten hozott ide Bishops Stortfordba. Jelenleg a Debreceni Egyetem Egészségügyi Szociálismunkás Mesterképző szakán vagyok hallgató. Tizenéves koromtól tanulom az írást, ismerkedem a szépségeivel, mélységeivel, fontosságával. Első önálló kötetem 2002-ben jelent meg Fekete Tűzben címmel, a Felső-Magyarország Kiadó gondozásában. Második önálló kötetem 2018-ban jelent meg Bűvöskert címmel, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával. Jelenleg kötetem kiadatásán dolgozom Emberkarátnyi címmel, s negyedik kötetem összegzésén Ezerrózsás őszi kendő címmel tervezetten. Előző köteteim Tellinger István, majd Kunhegyesi Ferenc festőművész grafikus művészek munkáival láttak napvilágot. Harmadik.*.

Olvass tovább →

Szentesi János

1975. augusztus 18-án születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kemecsén! Jelenleg Pest megyében élek! Családom hagyományát, vállalkozását ápolva, 21 éves korom óta dolgozom aktívan az építőiparban, cégünk döntő mértékben szerkezetépítési és vasútépítési munkát végez. Egész életemben vezetőként dolgoztam, alvállalkozók segítségével és saját alkalmazásban nagyon sok embert megismertem, alkalmaztam! Gyermekkorom óta foglalkoztam emberekkel, emberek problémáival. Sorkatonai szolgálatot nem vállaltam, de a szociológiai, pszichológiai, filozófiai érdeklődésemet éppen az emberekkel kapcsolatos közvetlen és gyümölcsöző viszony okán mélyítettem el!Általános iskolai tanulmányaimat Budapesten /VIII. kerület Jázmin utcai és Erdélyi utcai általános iskola/ kezdtem meg!Székesfehérváron a Jáky József Technikumban érettségiztem. és Magasépítő Technikumba jártam, de jogi pályára készültem, ezért a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán Jogász szakra nyertünk feleségemmel felvételt. Nős vagyok, két kislányom van! Célom egy monumentális regény megalkotása, aminek tengernyi fórumhozzászólás, dalszöveg, esszé és vers lett mellékterméke! Szentesi János Rögtönzött verzió! Őriznünk a társadalmi békét kéne olyan konoksággal, ahogyan a konok megbélyegzést őrzi rovásunkra a társadalmi közbeszéd. Az eleve elrendeltet, a meghatározottat mégis vessük le magunkról. David Hume szerint semmi nem biztos. Azt, hogy a nap holnap ugyanúgy föl kel mint ma, nem tudhatjuk. Akkor velünk kapcsolatban miért tudják azt, ami rombol, roncsol, fölemészt bennünket? Nem tudják. Nem tudhatják, és nem engedjük meg, hogy.*.

Olvass tovább →

Sárközi László

1969.03.06-án születtem Budapesten. Anyám neve Csurán Mária, apám neve Sárközi József. Születésemtől négy vagy öt éves koromig állami gondozásban, majd ezután közel egy évig megbízott nevelőszülőkhöz kerültem. Mivel ők már ekkor igen-igen hajlott korúak voltak, ezért 1975 nyarától 1984 nyaráig az abonyi József Attila Nevelő Otthonban nevelkedtem, és ott végeztem el az általános iskolát is. 1984-ben, Szabadszállásra mentem, a Gépjármű-technikai Tiszthelyettes és Szakmunkásképző iskolába. Tanulmányaim ideje alatt mindvégig a tiszthelyettes képző kollégiumában laktam. 1987.07.25-én hivatásos tiszthelyettes hallgatói állományba vettek, és elkezdődött a tényleges katonai szolgálatom. 1988.02.29-én fegyelmi okból elbocsátottak a hivatásos állományból, és mellékbüntetésből a sorkatonai szolgálat újbóli letöltésére köteleztek, a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. A főiskolán a kiszolgáló századba osztottak be. Szolgálati időm alatt, parancsnokom engedélyével, egyéni felkészülést folytattam, önként lejártam dolgozni a csapatjavító műhelybe, beszereztem a szükséges tankönyveket, felkészültem, majd 1988, 07.19-én sikeres szakmunkásvizsgát tettem Szabadszálláson, volt iskolámban, utána pedig – még szolgálati időmben, és újra csak parancsnoki engedéllyel – beiratoztam a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium Szakmunkások Középiskolájának levelező tagozatára, ahol is leszerelésemig elvégeztem az első évet. 1989 nyarán leszereltem. 1989. 10.05-ig a szentendrei kenyérgyárban dolgoztam segédmunkásként, állandó éjszakai műszakban. Nagyon-nagyon jól kerestem akkoriban, de az éjszakázás a tanulmányaim rovására ment, ezért átjelentkeztem a szentendrei betongyárba –.*.

Olvass tovább →

Ruva Pál Sándor

Újságíró, szociológus, szociálpolitikus, író, költő, műfordító, képíró Újkígyóson, Békés megyében születtem 1952. január 25-én egy munkás cigány család gyermekeként. Huszonhárman voltunk testvérek, de csak tizenegyen értük meg a felnőttkort, mára ebből már csak öten élünk! Általános iskoláim után beiratkoztam a Medgyesegyházi Gimnáziumba, majd 1968 márciusában felköltöztem Budapestre, mert megszületett legelső házasságomból az első gyermekem, akiért felelősséggel tartoztam. A Zrínyi nyomdában laboráns, majd a Marha-vágóhídon hegesztőként dolgoztam 1973-ig, és ez idő alatt fejeztem be a gimnáziumot, és leérettségiztem. 1974-ben a XX. ker. Állami Biztosítónál üzletkötő lettem. 1975-ben katonai szolgálatot teljesítettem. 1977-ben a Lapkiadó Vállalathoz kerültem, mint munkáslevelező. 1979-ben beadtam három írásomat a MUOSZ által meghirdetett tehetségkutató pályázatra és szerencsére meg is nyertem azt. A díj által felvételt nyertem 1980-ban a MUOSZ Újságíró Főiskolára. Ezt megelőzően a ROM SOM cigány Klub irodalmi vezetőjeként tevékenykedtem 1972-ben, majd 1979-ben a MÉMOSZ Építők Művelődési Házában a Cigány Klub vezetője voltam. Az Újságíró Főiskolát 1981-ben eredményesen elvégeztem – államvizsgáztam művelődéspolitikai szakon. Ekkorra már majdhogynem valamennyi létező üzemi lapnál dolgoztam, mondhatnám bedolgoztam magam az újságírói szakmába. Az 1986-ban alakuló Cigány Kulturális Szövetség elnökségi tagjaként engem nevezett ki a Tájékoztatási Hivatal a ROMANO NYEVIPE, az első Cigány Újság felelős szerkesztőjének. Már felelős szerkesztőként felvételiztem az ELTE bölcsész karára,.*.

Olvass tovább →

Rostás-Farkas György

Olyan cigány anyanyelvű családban, közösségben születtem Békés megyében, Újkígyóson 1949-ben, amely ragaszkodott hagyományaihoz, nyelvi kultúrájához, annak ápolásához, megőrzéséhez. Perifériára kényszerült életünk és létformánk volt a meghatározó abban, hogy indulatok szabadultak föl bennem. Tollat fogtam — kételyektől és szorongástól izzítva — de tudatos törekvéssel, hogy számos megválaszolatlan kérdésre feleletet kapjak. A mi világunk színeiben és hangulatában is változó, s írásaimban ennél az oknál fogva is megcsendül népem megrázkódtatásokkal teli élete, léthangulata. Úgy érzem, hogy amit századokon át hűen ápoltunk, s féltett kincsként őriztünk, arra most sötét homály borul és kezd örök feledésbe merülni. Megszűnőben lévő világunkat nem lehet nem látni és nem figyelemmel kísérni. Ötszáz évre visszamenően — amennyire tudom —, minden anyai-apai ősöm cigányember volt. Az elmúlt fél évszázad hatalmas változást hozott a magyarországi cigányság életébe is. A társadalmi viszonyok megváltozása, az iparosodás felgyorsulása következtében fölöslegessé vált a hagyományos cigány mesterségek többsége. De fokozatosan új lehetőségek is nyíltak a társadalom peremén tengődő cigányság számára. A jogi-intézményi diszkrimináció megszűnt ugyan, de a hagyományos elmaradottság, a kölcsönös előítéletek közepette mégis hosszadalmasnak, igen nehéznek bizonyul a beilleszkedés folyamata. Most meg különösen, hogy a reformoknak nevezett nagy társadalmi átalakulás, az áttérés a piacgazdaságra, munkanélküliségre, nyomorra ítélte a cigányság zömét. Vannak ugyan sikeres vállalkozóink, kereskedőink,.*.

Olvass tovább →

Rigó József

1965. május 7-én születtem Tatán. Kölyökkorom meghatározó első évtizedét apám szülőfalujában, Kömlődön töltöttem – ifjúságom színtere már Tata lett. Szüleim felmenői muzsikus cigányok voltak, de ők már egy mára letűnt rendszer fizikai munkásaiként élték le az életüket. Szűkebb családomból már csak az öcsém és én élünk: – édesapám 1992-ben, édesanyám 2013-ban, nálam egy évvel idősebb bátyám 2014-ben halt meg. Pedagógus feleségemmel négy gyermeket neveltünk együtt – nagy vargabetűk után én most újra Tatán élek. Örök autodidakta vagyok, iskoláim: 8 általános és egy be nem fejezett szakmunkásképző – biztonsági őrként dolgozom. Kamaszkorom óta írok verset, több évtizedes lap-/folyóirat-/antológiabeli publikálás mellett ezeddig három önálló verseskötetem jelent meg: Sziromnyi (1993, Új Forrás, Zárlatába a szívverésnek (2002, Széphalom Könyvműhely), Átváltó (2018, Széphalom Könyvműhely). Pályám alakulását illetően, többek között: Mezey Katalinnak, Sárándi Józsefnek, Nagy Gáspárnak és Fodor Andrásnak adózom maradandó hálával és köszönettel… – itt pedig most: néhány, eddig kötetben még nem szereplő, újabb verssel üdvözlöm az Olvasót!  Rigó József  Röpvers I. – Ősz: ne béküljünk ki! hazudok hát és másítlak ( ) Tavasznak mondat ki: a mindenkori áldozat… – II. – Elködlik a hold… vagy szemem könnyes volt? örömem ragyogtatta s hogy mindent kitudott ( ) azt magára hagyta: annak volt a napja… –.*.

Olvass tovább →

Pápai Rómeó

26 éves vagyok.  Gyerekkoromat nevelőszülőknél töltöttem. Színművészként dolgozom.  Színházi előadásokban és filmsorozatban játszom. Mindig is szerettem az irodalmat. Gyermekkorom óta írok verseket saját magam és a barátaim szórakozására. Kedvenc magyar költőim a teljesség igénye nélkül: József Attila, Tóth Árpád, Radnóti Miklós és Weöres Sándor. Pápai Rómeó Cigarettadal  Két ujjam közé feszült a cigaretta Mint levakarhatatlan báli köntöst A füstöt úgy öltöm magamra Így táncolok, öngyújtófénynél Arcom eltakarja a zárjegy S mintha te is doboz cigi lennél Jobb kezem megbűvölten átvesz Ringatózzunk ketten, halkan Alattunk kopog a hamutál Elnyomott csikkek az őszi avarban Majd felsöpröm ha elaludtál * Pápai Rómeó Kajak szép ez az ország Kajak szép ez az ország Ott fönn kék az ég, idelent meg egymást tapossák. A sarkon feltűnnek nagy-magyarok igazi kiégett vitézek, belőlük akár egy Anti Trianont is kinézek úgyhogy lelépek hátha zavarok. S ahogy a rakodópart alsó kövére ülnék elúszik előttem egy dinnyehéj, benne egy kampány plakát, „Haza” és „Haladás” és már majdnem elhiszem mindenki jobban teljesít mindenki jobban él. Mert hát Kajak Szép Ez Az Ország! Csak mikor már a díszletet ellopják, megáll a színdarab a rendező a világosítóra mutat, a világosító meg mindenki másra Te csak gondolj a „Haza” és „Haladásra” Őrizd meg nyugtodat….*.

Olvass tovább →

Nagy Gusztáv

Pusztaföldváron, egy Békés megyei faluban születtem 1953. 05. 23-án. Édesapám kovács volt vándoriparos engedéllyel. Nyolcan voltunk testvérek, ma már csak hárman élünk közülük. Mert a cigányok korán halnak. Fiatalon nősültem, két gyermekem van, és már dédunokám is.Az egyik unokám, Nagy Henrik a Színművészeti Egyetemen rendezői szakon végzett. Huszonöt évesen elváltam, öt év múlva, 30 éves koromban Budapestre költöztem 1983-ban, itt szereztem meg az érettségit. Megismerkedtem a cigány értelmiségiekkel, egy másfajta gondolkodással, másfajta látásmóddal azzal, hogy értelmiségiként sem kell elszakadni a gyökerektől, ahhoz, hogy európai műveltséget tudjunk magunkénak. Húsz éves koromban kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, ugyan már előtte is írtam, de azok gyengécskékre sikerültek. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége újságjának, a Romano Nyevipe című lapnak a megalapításától kezdve egészen a megszűnéséig voltam az újságíró munkatársa és szerkesztője is 1986 -1990 között., majd az   Amaro Dromnál dolgoztam szintén újságíróként 1991-1993 között. A Rom Som folyóirat újraindult 1995-ben, két évig voltam a főszerkesztője. Sajnos ez a folyóirat is megszűnt finanszírozási gondok miatt. Egy rövid ideig, 2013-ban riportokat készítettem a Kossuth Rádió Nemzetiségi Műsorában. Jelenleg egy regényen dolgozom. 1994 óta a  Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szak- és Szakközépiskolában tanítok cigány nyelvet. Díjak, elismerések: A Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt Kitüntetése A Magyar Köztársaság.*.

Olvass tovább →

Mendi Rózsa

Budapesten születtem 1961.január 3-án. Klasszikus elit cigány körülmények adták életem kereteit: nyomornegyed. A szüleim nagyszerű emberek, édesapám polgári iskolát végzett, sajnos már nem él, Anya az élet és a megoldások embere. Az iskolában sikeres voltam, gyógypedagógus és pszichológus diplomát szereztem. Legfájdalmasabb személyes élmény a fiam elleni rasszista támadás, ami után egyetlen segítség, támasz és megtartó erő a Mindenható. Verseimet Jézus és Fodor Ákos ihlette. Fontos számomra a sűrítés, egy mondatban kifejezni a lényegest. A kibírhatatlant elűzi a fanyar humor. MR (Mendi Rózsa kezdőbetűi) verseimet folyamatosan írom, egyszer talán, a távoli jövőben szeretném könyv formájában is megjelentetni, hogy sok emberhez jussanak el az üzeneteim. * Mendi RózsaMR plágium„Országomat egy lóért”bocs Shakespeare. *Mendi RózsaMR istenes versIsten lehajolt hozzám,Azóta felnézek rá. *Mendi RózsaMR apróhirdetésSzármazásomat kölcsönadom kipróbálásra.A bőrszínemhez ragaszkodom. *Mendi RózsaMR apróhirdetésMosolyomat ingyen odaadom, nem bárkinek. *Mendi RózsaMR axiómaA politika nagyon közel jött a személyhez,De egy lépést sem tett az ember felé. *Mendi RózsaMR vers április. 6. Elmúltam 18 éves.Magyar állampolgár vagyok.Választhatok.Választottam!Sportszelet!!! *Mendi RózsaMR vers Szabadon Nagy László utánSe én,Se teSe mi.Csak a túlsó part. *Mendi RózsaNő napi MR vers Ahogy idősödöm, egyre szebb vagyok!Messziről. *Mendi RózsaArs poetika A külvilág a feje tetejére állt.Én talpon maradok. *Mendi RózsaTükör identitás Nincs belátásom arra, hogycigány vagyok,.*.

Olvass tovább →