Balázs János

Balázs János​

Balázs jános 1905. November 27-én született alsókubinban.
Ötéves, amikor a salgótarjáni cigánytelepre költöznek.
Gyerekkorában rajzolt, majd évtizedekre abbahagyta.
Mindössze két osztályt végzett el, ám autodidakta módon - szenvedélyes olvasással, egyéni tanulással - folyamatosan fejleszti műveltségét és alakítja ki eredeti, csak rá jellemző sajátos világszemléletét.
„Mindenhez" értett, afféle ezermesterként élt: hangszert javított, kéményt tisztított, vályogot vetett stb.
A 23. Gyalogezredben volt katona, 37 évesen került a frontra. 1944-ben hadifogságba esett, ahonnan 43 évesen tért haza.
Salgótarjánt többé nem hagyta el és senkit sem engedett közel magához. Mogorva remeteként kezdett verselni és festegetni.
A pécskő utcai cigánydombon álló kis kunyhóját egyedül a gyerekek látogatták. Ők beszélték rá a rajzolás után a festegetésre, vitték neki a hozzávalókat: rongyokat, deszkamaradványokat és festéktörmeléket is.
63 évesen, 1968-ban kezdett festeni. Nyolc éven át lázas elszántsággal alkotott, a szűkös térben csodás festmények, versek százai formálódtak határtalan művészi értékké.
Egyedi, utánozhatatlan festői nyelvet alakított ki, mágikus hatású műveiben belső víziói ötvöződnek a cigány mesék misztikus világával és a valóság elemeivel.
1972-ben a nemzeti galériában „a magyar naiv művészet a xx. Században” tárlaton, 1973-ban az ernst múzeumban a nemzetközi amatőr, 1984-ben londonban a nemzetközi naiv kiállításon mutatják be műveit.
A média felfedezi és beköltöztetik a városba, de a felhajtást, a népszerűséget nem tudja feldolgozni, utolsó éveit mozgásképtelenül, ágyhoz kötve, tétlenül élte meg.
1977. Március 18-án halt meg.
Nevét 2002-től a magyarországi roma parlament galériája viseli.
Alkotásai a romano kher, a magyar naiv művészek múzeuma és a nógrádi történeti múzeum gyűjteményében, valamint magyar és külföldi magángyűjtőknél is megtalálhatók.