Az első cigányiskola, Ungváron

1927. március 05-én olyan iskola alakult, amelynek nem volt párja akkoriban. A tanintézet a világ első cigányiskolája volt. Az ungvári cigányemberek kérésére állította fel a város az iskolát. A helyi cigányok művelődni akartak és ezért kértek engedélyt az iskolaépítésre. Az építési munkálatokat maguk a cigányok végezték el, maga az iskolaépület egy fillérjébe sem került a városnak. Az iskola fenntartását és a tanító fizetését is a cigánytelep jobbmódú tagjai vállalták a kezdetekben magukra.

Az elemi iskola összes tárgyait tanították itt. A tanterv csak abban különbözött a többi iskolák tanterveitől, hogy az egyik legfontosabb tárgya a hegedűtanítás volt. Az iskolának megnyitásakor 28 fő tanulója volt, hat éves kortól tizennégy éves korig. Az 1926-27. iskolai évben megtanulták a gyerekek a nyomtatott betűk felismerését, illetve tízig összeadni és kivonni. Az iskola első tanítója „Szeszták” nevezetű polgári iskolai tanító volt, aki a munkája megkezdése előtt kénytelen volt maga is megtanulni cigányul, mert az aprógyermekek legtöbbje nem beszélt más nyelven. Megtanította őket a nemzeti himnuszra és néhány dalra, és erre mindössze csak öt hónap állt rendelkezésére, mert a tanító úr megbetegedett, és helyét 1927. szeptember 12-én Tomcsányi Miklós tanító foglalta el, aki 28 diákkal kezdte el a tanévet. Munkáját nagy nehézségek árán kezdhette meg, mert a szünidő alatt a gyerekek majdnem mindent elfelejtettek, amit olyan nehezen megtanultak. A gyermekeket három osztályba osztotta. Ami a tanítás eredményeit illeti, a tanító konstatálta, hogy bár a gyerekekkel szemmel látható eredményeket tudott elérni, de a növendékeknek még további képzésre van szükségük. Időközben Tomcsányi is megbetegedett, és a helyét Bikovszky Mihály vette át. Elmondása alapján a növendékeinek cseppet sincs jobb felfogásuk, mint a más többi iskola tanulóinak, de sokkal nagyobb tapasztalatuk és tudásuk van a természet és az élet terén. Nagyon élvezik az elbeszéléseket, és a meséknek is lelkes hallgatói. A gyermekekre gyakorolt hatás a szülőkön is észrevehető volt.  

1936-ban kultúrbotrány bontakozott ki az ungvári cigányiskolában, mert az akkori Hegedűs László fiatal tanítót, aki hat éven át vezette az iskolát, áthelyezték. Az áthelyezett tanító emelte ki a szürkeségből és hétköznapi mivoltából az ungvári iskolát. Az áthelyezést forradalmi események követték, a cigánytábor megmozdult, tüntettek, felvonultak, küldöttséget menesztettek, sztrájkoltak, hogy a tanítójukat visszakapják, de eredménytelenül zárult a próbálkozásuk. Egy öreg, fehérszakállas cigány szomorúan mondotta annak idején: „Nem minden rossznak a cigányok az okai. Nem igaz, hogy mi nem szeretünk dolgozni, de igen is szeretünk, csak az a baj, hogy a cigányoknak soha nem fizetik meg a munkáját. Ha megszorulnak, néha-néha bejárnak a városba téglagyári munkára. Ilyenkor az látják, hogy akik elkészítik a téglához az anyagot és megformázzák a téglákat, feleannyi napszámot sem kapnak, mint az az ember, aki életében se látott talán téglát készíteni és csak nekik segít.  Nem elég az, ha a cigányt szidják, adjanak munkát a cigányoknak és fizessék meg tisztességgel, akkor majd kevesebb lesz a tolvaj, a rabló közöttünk. Nem vagyunk mi vademberek, hanem talán még félénkebbek, gyávábbak, mint ahogy kellene….”

Forrás:

Új Közlöny, 1928. január-június

Aradi Újság, 1929. augusztus

Kassai Újság, 1928. január

Munkácsi Közlöny, 1936. január-június

Munkácsi Közlöny, 1936. július-december

Magyar Nap, 1937. március

Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1927. július-december

Magyar Nap, 1936. szeptember

Vásárhelyi Friss Újság, 1929. július-szeptember