Horváth József

Rákkutató Huszonhét éves, rákkutató. A karcagi cigánytelepen nevelkedett. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte: alapokleveles biológusként, majd pedig mesterdiplomás molekuláris genetikusként. Ma a Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetében dolgozik; PhD-hallgató. Nemrég ő kapta az első Aranypánt-díjat, amelyet hétköznapi roma hősöknek adnak. Olyan huszonöt éven felüli romáknak, akik kiemelkedőt nyújtanak az élet bármely területén. Horváth József jelenleg III. éves PhD hallgató a Debreceni Egyetem Molekuláris sejt- és immunbiológia Doktori Iskolában. Témavezetője: Dr. Scholtz Beáta. Fő kutatási területe: Nyál biomarker vizsgálatok „omics” módszerekkel szájüregi daganatos betegségekben és rákmegelőző állapotokban. A szájüregi rosszindulatú daganatok 90%-át képező szájüregi laphámrák a hatodik leggyakoribb rákféleség, igen alacsony, alig 50%-ot elérő 5 éves túléléssel. A magas halálozási arány oka legtöbbször a késői felismerés, amely szükségessé teszi a korai diagnózist lehetővé tevő módszerek, köztük nyál biomarker kimutatások alkalmazását. Jelenleg ezen a biomarkerkutatáson dolgozik József nagy erőkkel témavezetőjével és a kutatásban részt vevő kutatókkal. Immáron harmadik éve oszlopos tagja a Debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégiumnak. Ide irányította a „nagyfőnök” – és itt tért meg, a kollégium egyik lelkészének hatására. Szakmai tapasztalat2007.-2009. május Debreceni Egyetem Növénytani Tanszék, Dr. Surányi GyulaSzakdolgozat címe: Crocus heuffelianus különböző populációinak és szövettenyésztett formáinak DNS összehasonlítása AFLP-módszerrel2009-2013. augusztus Biológus, UD-Genomed Medical Gemomic Technologies Ltd.Főb tevékenységek:1..*.

Olvass tovább →

Hajdu Eszter

Rendező Ezt üzeni ! Tolerancia?– Tulajdonképpen a szó azt jelenti, hogy tűrjük el egymást. Ennél többre vágyni talán már telhetetlenség. Pedig én gyakran azt gondolom, ha az önzésből, saját magunk felértékeléséből lejjebb adnánk, arra gondolnánk, hogy amilyenek mi vagyunk, az nem jobb, mint a másik, hanem csak más, ha ezt elfogadnánk, akkor lehet nem csak tolerálni tudnánk egymást, hanem szeretni is. És az nagyon jó. Ezt írja magáról!Szociológiát tanultam, de nagyon elméleti volt, újságírást tanultam, ott nem volt idő, hogy belemélyedhessek. Almási Tamás dokumentumfilmjeit megismerve jöttem rá, hogy alkotói vágyamat és azt, hogy szeretnék tenni másokért, a dokumentumfilm készítésben tudom megélni. Azóta ezzel foglalkozom. Imádok dokumentumfilmet csinálni, imádok dokumentumfilmet nézni, egy jó dokumentumfilm megingathatja, sőt, megváltoztathatja a bennünk kialakult gyakran hamis és igazságtalan előítéleteket. Vissza

Olvass tovább →

Ferkovics József

Festőművész 1961-ben születtem Letenyén.Édes Anyámtól pár hónapos koromban elválasztottak,betegsége miatt,így állami gondozásba kerültem.Hogyan indultam el ezen a pályán?Gyermekként tudatosan készültem erre a hivatásra.Sok rossz élményem volt,sokszor bántottak állapotom és származásom miatt,amit akkor még nem érthettem.Érett emberként már megértettem az akkor történteket,és azt gondolom ez erősebbé tett.A nehéz gyermekkorom tele volt kihívásokkal. De mindig szembe néztem,velük és akkor is és mai is,az akadályokat legyőzöm Mert erős a hitem ! A művészetek nekem a mindent jelentik.Gyermekkorom álma megvalósult,alkotó művész lettem.A világ számos részein kiállították munkáimat.Szeretnék az új fiatal generációnak példát mutatni.Semmi ,semmi sem lehetetlen! Arany János idézetével szeretnék zárni „Rugóid ,lelked nagy célra feszítsék s a legnagyobb cél e földi létben.Ember lenni mindig minden körülményben. Ferkovics József Ferkovics József: bányászból lett festőművész Szombathely – A roma származású magyar grafikus és festőművész, Ferkovics József kiállítása nyílt ma reggel a Puskás Galériában, főleg fiatalokból álló népes közönség előtt. Ferkovics József négy éve él Szombathelyen, kalandos életút után telepedett meg közöttünk. Letenyén született 1961-ben, szülei még akkor elváltak, így állami gondozásba került. Nem volt kötődése a cigánysághoz amíg fel nem nőtt, és meg nem ismerte a szüleit, az identitás kérdése akkor került elő. Megismerte a népét, a cigány kultúrát. Vájár tanulónak szánták, el kellett fogadnia,.*.

Olvass tovább →

dr. Horváth Ferenc

Jogász Életem első szakasza Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez köthető. Gyermekként egy rövid ideig Olaszliszkán is éltem, de aztán szüleimmel átköltöztünk Tarcalra. Gimnáziumi éveimet a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban tudtam le. Földrajz-történelem szakos tanár akartam lenni és meg is volt rá az esély, amikor jött Kálmán zászlós, aki a rendőrséghez toborzott embereket. Két sör a többiekkel történelem óra helyett és döntöttem, rendőr akarok lenni. Szüleimnek tetszett az ötlet, így a felvételi eljárást követően, az érettségi megszerzése után pár hónappal, már Siklóson találtam magam angyalbőrben honvédelmi bizottmányosként határőr-kiképzésen. Alig három hónap elteltével pedig már rendőregyenruhában feszítettem Budapesten a rendőr-tiszthelyettesképző iskolában. 1985-ot írtunk. Szüleim nagy áldozatot hoztak értem! Mire véget ért a katonai szolgálatom már nem Tarcalra tértem haza, hanem Budapestre az új otthonunkba. Ekkor kezdődött életem második szakasza. 1985. október 25-től, 2008. szeptember 01-ig voltam a Magyar Köztársaság Rendőrsége állományában. Bejártam a ranglétrát. Járőrként, (később járőrvezetőként) Kőbányán szolgáltam közel 10 évet, majd ugyanott ügyeletes lettem az Újhegyi rendőrőrsön. 1996-ban alakult egy új gyorsreagálású szolgálati egység, amelyik csak az irányítóinak volt alárendelve és egész Budapesten hatáskörrel bírt. Odakerültem bevetésirányítónak egy nagyon modern rendszer kezelőjeként. (Még a klaviatúra is teljesen más volt, mint a megszokott.) Itt bontakozott ki a karrierem. Gyors, és hatékony intézkedés és irányítás.*.

Olvass tovább →

Baranyi Mária

Szerkesztő, műsorvezető A mi történetünk már régen kezdődött, jó 10 éve. Akkor ismertem meg Baranyi Marcsit. Szociális munkás volt, családgondozó, aztán a Wesley főiskolán töltött be különböző funkciókat, tanított, szervezett, megcsinált mindent, amit rábíztak. Hét éve felvették a Kossuth rádióba, kezdetben gyakornok volt, majd mára szerkesztő – műsorvezető lett belőle. Baranyi Marcsi cigány, olyan cigány, aki büszkén vállalja gyökereit, aki példa lehet mindannyiunk előtt. Nem a származása miatt, nem is amiatt, hogy a mai napig visszajár a faluba, ahova született. Példa azért, mert úgy él, hogy közben mindenkit inspirál a környezetében. Engem is, családját is, munkatársait is, mindenkit, aki csak 5 percet is beszélget vele. A 10 év alatt nem fordult elő olyan eset, hogy hozzá fordultam, és nem volt ott, nem volt számomra legalább 5 perce. Nemrég megkértem, hogy az elindított motivációs blokkom kapcsán írjon magáról néhány gondolatot, fogalmazza meg, hogy kamaszként mi volt az, ami tartotta benne a lelket, ami rávette, hogy gyertyafénynél, íróasztal nélkül is tanuljon, hogy leérettségizzen, főiskolára menjen. Nagyon megörült a felkérésemnek, kis gondolkodás után már mondta is a címet: A Túró Rudi, a krémtúró és a banán. Nagyon vártam, hogy megkapjam, nagyon kíváncsi voltam, hogy miről fog írni. És akkor történt egy szomorú esemény:.*.

Olvass tovább →