Jónás Tímea

Főnővér

Jónás Tímea vagyok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán születettem 1975.04.24.-én, nem messze Záhonytól. Hétgyerekes családból származom. Szüleim a vasútnál dolgoztak, apukámat többször is kiváló dolgozóként tüntették ki, ennek ellenére a cigánytelepen éltünk nagyon szegény körülmények között.

Gyerekkoromban sok gyerekkori betegségem volt. Édesanyám rendes asszonyként vitt orvosi vizsgálatra a rendelőbe. Ott fogott meg a tisztaság, a rend, a gyógyszer illata, ahogy az orvos megvizsgált és segített rajtam. Ott tudatosult bennem az, hogy ez a pálya áll hozzám a legközelebb. Életem egy részét roma telepen töltöttem, roma osztályban olyan szegény sorsú gyerekek között, amilyen én voltam. Igyekeztem jól tanulni, mert csak ez volt az egyetlen kiút, hogy átkerülhessek a vegyes osztályba. Ez a 4. osztálytól meg is valósult. 5.-es koromtól kerületem ki a romatelepről a családommal együtt, innentől kezdve megváltozott az életünk. Egy kis parasztházban éltünk mindannyian szegényesen, de annál boldogabban. Az udvarunk tele volt gyümölcsfákkal, ekkor ismertem meg a gyümölcsöket és annak zamatát. A gyümölcsök árából haszonállatokat vettek apukámék és ezáltal tudtunk gyarapodni. Mindannyian kivettük a házimunkából a részünket, de továbbra is hajtott a tanulási vágy. Rengeteget jártam szavaló versenyekre, énekkarra. Igyekeztem részt venni az iskolai közéletben.

Általános iskolai tanulmányaim befejezése után 1989-ben a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumba jártam. Ott igazi figyelmet kaptam, osztályfőnökömtől, aki egyben a biológia tárgyat is tanította. Felfigyelt rám, tudta azt, hogy az igazi nagy álmom egészségügyi iskolába bejutni. Egy alkalommal behívott a biológia szertárba és azt mondta, hogy lehetőségem van felvételizni a budapesti Batthyány -Strattmann László Egészségügyi Szakközépiskolába. Szüleim tudta nélkül adtam be a felvételi kérelmemet, majd postai úton jött a válasz, melyet édesanyám tudott meg legelőször. Boldog volt, de egyben meg is ijedt. Attól félt, hogy a fővárosba rossz közegbe kerülök. Én továbbra is kitartottam az álmaim mellett. Boldog voltam, hogy a fővárosba juthatok, mert tudtam, hogy a lehetőségek tárháza lesz. Hamarosan édesanyám felköltöztetett Zuglóba a Váczi Mihály kollégiumba. Az első évet tudták finanszírozni, 2. évtől már nem. Volt egy nagyon óraelőadó tanárom, aki felajánlotta, hogy segédápolóként dolgozhatok a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem oktató kórházába. Nem volt kérdés számomra, hogy elvállalom, így innentől kezdve nappal iskolába, délután illetve éjszaka dolgozni jártam.

Az egészségügyi iskola befejezése után egy ideig még a HIET-én dolgoztam, de mivel sajnos bezárt, így szerencsét próbáltam a Nyírő Gyula Kórházban, ami mostanra már Országos Pszichiátria és Addiktológia Intézet. Részlegvezető voltam a belgyógyászati osztályon, de miután ez kevés lett számomra így átjelentkeztem a pszichiátria szakterületére. Közben jelentkeztem pszichiátria szakképesítésre, ahol igyekeztem helyt állni és 100% eredménnyel sikerült teljesítenem. Ezt követően a kórház vezetősége lehetőséget kínált fel, hogy a Központi Szubintenzív részlegét koordináljam. Mindeközben tovább képeztem magam, emeltszintű érettségit tettem biológiából illetve kémiából. A két tárgy 100%-os eredményével sikerült bejutnom a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségtudományi Karára. Mindeközben a kórház vezetősége felkért, hogy a Központi Szubintenzív részlegén kívül az I. Pszichiátria osztályát is koordináljam. 2016. Április 01.-től négy részleg munkáját koordinálom. 2016. április 8.-án megnyertem az Arany-pánt díjjat megnyertem, melyre Dr. Németh Attila PhD. Főigazgató jelölt. Jelenleg harmadéves hallgató vagyok. Célom, hogy motiválhassam a hátrányos helyzetű gyermekeket, valamint, hogy az emberekben eloszlassam azt a fajta stigmatizációt, amelyet az emberek közvetítenek a pszichiátriai betegekről.

 
© 2019. Roma Produkciós Iroda Alapítvány - Minden jog fenntartva!