dr. Horváth Ferenc

Jogász

Életem első szakasza Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez köthető. Gyermekként egy rövid ideig Olaszliszkán is éltem, de aztán szüleimmel átköltöztünk Tarcalra. Gimnáziumi éveimet a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban tudtam le. 

Földrajz-történelem szakos tanár akartam lenni és meg is volt rá az esély, amikor jött Kálmán zászlós, aki a rendőrséghez toborzott embereket. Két sör a többiekkel történelem óra helyett és döntöttem, rendőr akarok lenni.
Szüleimnek tetszett az ötlet, így a felvételi eljárást követően, az érettségi megszerzése után pár hónappal, már Siklóson találtam magam angyalbőrben honvédelmi bizottmányosként határőr-kiképzésen. Alig három hónap elteltével pedig már rendőregyenruhában feszítettem Budapesten a rendőr-tiszthelyettesképző iskolában. 1985-ot írtunk.
Szüleim nagy áldozatot hoztak értem! Mire véget ért a katonai szolgálatom már nem Tarcalra tértem haza, hanem Budapestre az új otthonunkba.

Ekkor kezdődött életem második szakasza.
1985. október 25-től, 2008. szeptember 01-ig voltam a Magyar Köztársaság Rendőrsége állományában. Bejártam a ranglétrát. Járőrként, (később járőrvezetőként) Kőbányán szolgáltam közel 10 évet, majd ugyanott ügyeletes lettem az Újhegyi rendőrőrsön. 1996-ban alakult egy új gyorsreagálású szolgálati egység, amelyik csak az irányítóinak volt alárendelve és egész Budapesten hatáskörrel bírt. Odakerültem bevetésirányítónak egy nagyon modern rendszer kezelőjeként. (Még a klaviatúra is teljesen más volt, mint a megszokott.) Itt bontakozott ki a karrierem. Gyors, és hatékony intézkedés és irányítás –ez volt a mottóm. Bevetési járőreimért minden körülmények között kiálltam. Ők tudták, az Alfa-irányítóban megbízhatnak, hisz közülük való voltam. Aztán jött a BRFK Központi ügyelet (Deák tér majd 1997-től Teve utca), ügyeletes tiszti beosztás, majd bevetésirányítói beosztás újra.

A Teve utcai székházba kerülésünkkor már a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán voltam hallgató távoktatásban. Persze, hogy én kaptam meg mindazokat a normaalkotási anyagokat, amelyeket véleményezni kellett. Ma is jó néhány belső norma viseli magán a gondolataim nyomát. Megvolt a jogi egyetem, elvégeztem a Rendőrszervező-tiszt szaktanfolyamot (ami egyenértékű volt az RTF elvégzésével), kiváló eredménnyel. Szakdolgozatomban a rendőrség etikai eljárásának hiátusait tárta fel. Ma már méltatlansági eljárás van, véleményem szerint egy ideig figyelembe vették, amiket leírtam. Felfigyeltek rám! 2004-ben átkerültem az ORFK Közbiztonsági Főigazgatósága Központi Ügyeleti Főosztályára kiemelt főreferensi beosztásban. Egy ilyen beosztás volt az országban akkoriban, sok munkával. Amire büszke vagyok, hogy az ügyeletesek az én munkámnak köszönhetően kapnak éjszakai- és délutáni pótlékot (mert addig nem járt nekik), részt vehettem a 112 európai egységes segélyhívó-rendszer kiépítésében, a NETZSARU rendszer fejlesztésében. Vezetőim szerint egész jó munkát végeztem, az ország minden ügyeletese a szakirányításom alá tartozott.

Harmadik szakasz a Roma Rendőrök egyesülete:
2005-ben néhány roma származású rendőrtiszt –k özöttük én is – létrehozta a Roma Rendőrök Országos Egyesületét. Felemás megítélésűre sikeredett a dolog. Hamar megmutatkozott kinek számít a karrier, és kinek a független önkormányzatiság. Hogy elnöki tevékenységemet szabadabb időbeosztásban végezhessem, kérelmemre, bevetésparancsnoknak neveztek ki az ORFK Főügyeletre. A 24/72 órás munkaidő- rendszerben már több időm volt társadalmi tevékenység végzésére is. A Főügyelet bevetésparancsnoki beosztásával kapcsolatban csak annyit, hogy kemény munka volt. (Meg is csömörlöttem tőle rendesen 2006. szeptember 18-áról 19-ikére virradó éjszaka, de ez most nem tartozik ide.)
A rendőrség-határőrség integrációja kapcsán, átszervezés útján, saját kérésemre nyugállományba helyeztek. 2012-től a törvényi változásoknak megfelelően szolgálati járadékban részesülő, rendőr őrnagy vagyok, aki nyugdíjszerű ellátásban részesül. Nem rossz pénz ez, de a kormány intézkedését velem szemben akkor sem tartom jogszerűnek.

Szóval egyesület. Néhány tisztújítás után szárnyra kaptunk. Kiépítettünk egy kapcsolatrendszert, mely segítségére volt azoknak a roma fiataloknak, akik a rendőri pálya irányába orientálódtak. Működött is, amíg el nem irigyelték mások. Persze ma is bizalommal forduljanak hozzám a roma fiatalok. Tanácsot biztos, hogy adok, és ha tehetem, segítek is.

Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy a hátrányos helyzetű fiataloknak 2007- és 2012 között Újpesten egy klubbot üzemeltettünk. Úgy neveltük őket, mintha a sajátjaink lennének. Nem is volt velük komolyabb gond egész idő alatt. Itt tapasztaltam meg, hogy 14-15 éves korban kell legjobban fogni a roma fiatalok kezét. Ekkor veszi kezdetét egy olyan folyamat, amely leválasztja őket az „átlag fiatal” mintájáról. Ami pedig talán még fontosabb, itt szenvedtem el azt a kudarcot, hogy a felnőttkor küszöbén el kellett engednem a kezüket, mert bármennyire is hajtottam érte, a munkába állításuk meghaladta a képességeimet. Nem ők tehettek róla, hanem a rendszer, a társadalmi-politikai beállítottsága egy rendszernek, amelyik nem barátja a csoportok képviseletének.
Ma is büszke vagyok rá, hogy több mint, ezer gyermek hallotta már emberi jogi, iskolai- és iskolakörnyéki erőszak tárgyában tartott előadásainkat. Ebben az én harcostársam, Villás Lajos nyugalmazott rendőr őrnagy barátom. Eljutottunk az ország több pontjára is. Mióta tankerületek vannak, ez is nehezebb lesz, de a közösségek igényelhetik a mi szakmai tudásunkat e tárgyban is.

Család: Boldog házasságban élek, négy gyermekem van. A legidősebb 26, a legkisebb 15 éves.

Politika:
2010-ben az LMP színeiben indultam az országgyűlési választásokon, hittem a színvak politikában.
2014-ben már a Magyarországi Cigánypárt jelöltje voltam úgy, hogy egy időre az országos etikai bizottság vezetését is vállaltam. Rájöttem, hogy a színvak politika demokratikus gondolaton alapul, de nem egy olyan országban, egy olyan társadalmi berendezkedésben, amilyen a miénk. Itthon ez nem működik. A magyarországi cigányság valós politikai képviselet nélkül a társadalom legaljára kerülve másokra van utalva. Ezen változtatni kell nemcsak magunk, hanem a többség jól felfogott érdekében is!

Tanulmányok:
1981. Általános iskola befejezése.
1985. Érettségi (Bocskai István Gimnázium – Szerencs) + üzemeltetési és szállítási intéző munkakör betöltésére jogosító vizsga
1985. augusztus-október Honvédelmi Bizottmányosként sorkatonai szolgálat határőrként, Siklóson.
1986. Rendőr-tiszthelyettesképző iskola elvégzése.
1989. Zászlósképző iskola elvégzése.
1996-ig különböző szintű rendőri szaktanfolyamok (ügyeletes tisztképző, vezetés-irányítási ismeretek, jogi ismeretek, stb.)
1996-2001 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar – jogász
(Angol és lovári nyelvből középfokú nyelvvizsga (1996-2002))
2001-2002 Rendőrszervező (tiszt) szaktanfolyam (RTF) kiváló eredménnyel.
Publikációk, dolgozatok:
Kisebbségvédelem Magyarországon, kisebbségvédelem a Magyar Köztársaság Rendőrsége gyakorlatában.(2001), A bérgyilkosság (2001), A rendőrség etikai eljárása (2002)

© 2019. Roma Produkciós Iroda Alapítvány - Minden jog fenntartva!