Pusztai Krisztián

1982. október 2-án születtem, Budapesten. Az Általános iskola elvégzése után a Kvassay Jenő Műszaki Szakközép Iskolában érettségiztem és Gépjármű-üzemi technikus képesítést szereztem. Majd hatodik éven a szoftverüzemeltető szak elvégzése után jelentkeztem a Szegedi Tudomány Egyetem, Bölcsészettudományi kar kommunikáció-informatikuskönyvtáros szakára, ahol 2010-ben diplomáztam.

Szegény családból származom, ezért korán-, már gimnazista koromban megtanultam, mi a munka. Hónapokig diákmunkásként közértben árufeltöltőkén dolgoztam, majd az egyetem mellett felszolgáló voltam 4 évig. Mindig több mindenben tevékenykedtem. Tele vagyok energiával, és szeretek dolgozni, nem vagyok otthonülő típus. Szerettem volna magam kipróbálni minél több területen. Így a felszolgálás mellett host-ként is dolgoztam 2 évig. Közben pedig 2006 október1- 2010.október 1-ig a Terézvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál képviselő voltam. Egy nyár alkalmával pedig szerencsém volt az akkori perui nagykövet, Senior Gilbert Chaugny sofőrje lenni.

Kommunikáció szakon belül PR-re és társadalom kommunikációra szakosodtam, akkor még nem tudtam magam elképzelni újságíróként. Annak ellenére sem, mikor talán a sors már jelzésként adta, hogy 2008-ban újra akarták indítani az Esti Hírlapot, mint politikai napilap. Az Estnél eleinte lapmenedzser voltam, majd 2 hónap után rendszergazda is. Itt belekóstolhattam a szerkesztőség életébe, ami őszintén meg is tetszett.

Az egyetem utolsó előtti évében még is úgy alakult, hogy munka nélkül maradtam. Nem tudtam beiratkozni az 5. évre, mert mivel levelezőn jártam így fizetnem kellett szemeszterenként 175.000.,- forintot. Szüleim, bárhogy szerették volna, anyagilag nem tudtak támogatni. Szeretetet, becsületet, ambícióéhséget, tenni akarást és kitartást pedig annál inkább kaptam tőlük. A beiratkozásnál az egyetem tanulmányi osztályától kértem segítséget, és Tóth Andreához küldtek, aki az egyetemi oktatás mellett a Roma Sajtó Központ igazgatója is, és aki egy újságíró-gyakornoki programra hívta fel a figyelmemet. Nagyon érdekes volt, hogy minden dolog az életemben a média felé mutatott és arra irányított. Ekkor a szakdolgozatomat készítettem – melynek témája is a változatosság kedvéért a „Romák esélyegyenlősége a médiában Magyarországon” volt-, és éreztem, van még mit fejlesztenem az íráskészségemen. Úgy döntöttem megpróbálom. A képzés izgalmas volt, eleinte a bírósági tudósítás- és a fotóriporteri munkát éreztem közel magamhoz, de belül tudtam: „ez még mindig nem én vagyok”. Azután eljött a gyakornoki időszak, és talán ismét a sorskeze volt a dologban, de a Magyar Televízióhoz kerültem Daróczi János mellé. Itt megismertem egy olyan világot, ahol elmondhatom, „megtaláltam magam!”, és most már tudom, ezt a munkát akarom, ezt szeretem, ez tesz boldoggá. Félévig a „sosinet.hu” nevű honlapnál videó-újságíróként dolgoztam, az Országos Roma Kulturális és Média Centrumnál 7 hónapig operatőrként és vágóként szeretem tapasztalatot. Elmondhatom, hogy a televíziózással kelek, ezzel fekszem. Az álmom, hogy egyszer a Televízióban dolgozhassam, operatőrként.

Pusztai Krisztián