Ferenczik Krisztina

Ferenczik Krisztiná-nak hívnak, Szolnokon születtem. Édesapámat korán elveszítettem. Születésem után a fegyverneki csecsemőotthonba kerültem, majd 3 évesen árkerültem a szolnoki gyermekotthonba.
A középiskolai tanulmányaimat Szolnokon a Széchenyi István Gimnáziumban végeztem, az érettségi után egy évet jártam szintén Szolnokon vegyipari technikusi képzésre, majd felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Vegyész szakára, amit el is végeztem. Ezután Miskolcon és Pécset éltem ahol dolgoztam, majd beadtam a jelentkezésemet erre a programra, ahová bekerültem, így 2010 szeptemberében felköltöztem Budapestre. Jelenleg a gyakorlatomat a Független Hírügynökségnél töltöm, elsősorban bűnügyi témában szerkesztünk híreket a mentorommal, de nagyon érdekel a kép, és hanganyag készítése is, remélem erre is lesz lehetőségem.

Szabadidőmben verseket és novellákat írogatok.

Füstös szmogkarika rotálja a kertem,
Alkoholos italom mosdatja percem.
Szent és sérthetetlen bírámként
Üldögél mellettem- karmainak ketrecében cseperedtem.

A bitumen tátog magad után,
Kolduslelkeden szűrt napfény kóstolja
a kéjt, a mámort
S megannyi megfeneklett bátort!

Csak egy pillanat, megáll,
hasogat a hívás
az ólomporos sírás, a zafírban
születet segélykiáltás.

Sárgán virul a pohár,
Kegyeskedik a magány-most nem fáj.
Csak várok, egy helyben ülve várok,
Anyámra, apámra, az arcomon bókoló férfiágra.